Ötödik fejezet

 Sziasztok!

Meghoztam, bár elég későn a következő fejezetet. Nem tudom mikor jön a hatodik, de igyekszem, addig is írjatok kommentet, hogy tetszett-e és iratkozzatok fel, hogy tudjam érdemes folytatnom :)

Jó olvasást,

Docó

A vasárnap nem is telhetett volna jobban, mint tanulással.
Pénteken mindig pihenek iskola után, szombaton pedig megengedek magamnak egy tanulásmentes napot, amit általában Ivettel töltöm - meg Adrival, amikor még velünk volt és Ákossal,amikor együtt voltunk - elmegyünk valami filmre, vagy a mekibe, esetleg otthon, de van olyan is amikor felhívjuk az emberek figyelmét a városban, akik persze azt gondolják hogy éppen az elmegyógyintézetből szabadultunk vagy nevetnek, bár nem csodálom, külső szemmel én se gondolnék mást.
Viszont ma valamennyire szerencsém volt, mert mindjárt őszi szünet, ráadásul tegnap mielőtt Milánékkal találkozunk volna, délelőtt elütöttem az időt - mintha természetes lenne - tanulással. Pedig a mi korosztályunk örül ha egy nap nem kell tanulnia. Mondjuk így most kevesebb volt, ergo szabad volt a vasárnap délutánom. Anyáék pedig nem szólnak bele, amíg a jegyeim nem rosszabbodnak és időben hazaérek. Ez nekik is és nekem is megfelel.
Miután végeztem az angollal, törivel és átrágtam magam az irodalmon is, felhívtam Ivettet hogy ráér-e. Barátnőm persze egyből rávágta hogy igen, és elmondása szerint már várta hogy hívjam, így megbeszéltük, hogy bemegyünk a városba és körülnézünk a régiségvásáron.
Délután kettőkor találkoztunk is és villamossal bementünk egészen a városháztérig Miskolcon.
Tervünk szerint felakartunk sétálni a centrumig, majd utána megálmodni a többit, amiből úgy is az lesz, hogy beülünk a mekibe és megbámuljuk az embereket, majd elemezzük őket.
Miután lebaktattunk a centrumig, Ivett egy kakasos nyalókával gazdagodott, nekem pedig sikerült egy Petőfi Sándor füves versei összest beszereznem. Miután gondosan eltettem a könyvet a táskámba megcéloztuk a plázában lévő McDonalds-ot.
Szerencsére nem volt őrjítően hatalmas tömeg, de azért voltak egy páran. A rövid sort kiállva asztalt kerestünk a könyvesbolt felé, kezünkben a sajtburgermenüinkkel.
A székünkre leülve már nyitottam is ki a sajtburgeremet, amibe sültkrumplit tuszkoltam és jóízűen beleharaptam, majd Ivett magyarázására nem figyelve a szemközti asztalon akadt meg a szemem. Ugyanis Kincső és Ákos ült ott, mint egy újdonsült friss házaspár. Köpni-nyelni nem tudtam a döbbenettől és az étvágyam is a következő másodpercben már elillant. Kitágult szemekkel bámultam őket, amit Ivett is észrevett és ő is felvette azt az ábrázatot amit én produkáltam. Mivel elég feltűnően bámultuk őket hamar észrevettek minket és Ákos úgy nézett ránk, mint aki nem hisz a szemének, majd mikor látta hogy felpattanunk és sietve kifele tartunk, súgott valamit Kincsőnek és rögtön az utunkba állt.
- Blanka meg tudom magyarázni - állt elém.
- Nem az én dolgom már - jelentettem ki - Elengednél? - pillantgattam a háta mögé, ahol a barátnőm tehetetlenül állt.
- Nem akarom - mondta és még közelebb jött, mire pánikba estem.
- Mond csak Ákos te nem hallasz rendesen vagy csak az értelmezési képességeddel van probléma? - hallottam meg mellettem egy ismerős hangot.
- Menj innen Berczeli! Semmi közöd ehhez! - szólta le az exbarátom.
- Történetesen van, mert az egyik barátja vagyok, de te mi is? Ja, hogy már semmi? Mi lenne, ha nem égetnéd magad tovább és visszahúznál a barátnődhöz, akinek kitudja milyen hazugsággal álltál elő, hogy idejössz - szállt szembe vele Patrik, majd a kezemet megfogva elhúzott a döbbent sráctól.
- Nagyon köszönöm - fordultam felé, mikor elmentünk  a veszélyes körzetből.
- Blanka ezt nem kell megköszönni, erre valók a barátok - mosolyodott el ma először.
- Hol van Ivett? - néztem körül.
- Szerintem berángatta Milánt a könyvesboltba - mutatott a Libri üvegére.
- Nagyon helyesen cselekedett - bólogattam - Még jó hogy nyitva van vasárnap. Bejössz velem? - fordultam felé.
- Be, persze - mondta, amin megdöbbentem.
Egyedül Ivett meg Adri volt hajlandó eddig bejönni velem. Ákosnak akárhányszor könyörögtem, mindig elutasított. Szívesen elmutogatnám most neki, hogy na ezt kapd ki, bejön velem egy fiú és még csak nem is járok vele, meg természetesen hogy bekaphatja.

- A francba! - káromkodtam.
- Mi az? - gyűltek körém a többiek.
- Semmi, csak még nem jött meg az a könyv, amit rendeltem - szomorodtam el.
- Azt hittem már valami nagyobb problémád van - nevetett ki a barátnőm, amitől Milán is elmosolyodott - Egyébként nem holnap jön meg? - kérdezte.
- De, de azért reménykedni lehet hogy egy nappal hamarabb érkezik, nem? - néztem körbe.
- Reménykedni reménykedhetsz, de nem fog akkor sem - biztosított Milán.
- Kösz - forgattam meg a szemeimet - Indulhatunk? - kérdeztem.
Miután mindenki beleegyezett célba vettük a pláza kijáratát.
Pechünkre pont esni kezdett az eső, így ázott kutyaként szálltunk fel a villamosra és beültünk egy négyesbe.
- Na mit csináljunk? - tette fel a kérdést Milán.
- Mit szólnátok, ha eljönnétek hozzám, miután levettétek a vizes gönceiteket? - vetettem fel az ötletet, amibe mindenki beleegyezett, majd folyamatosan leszálltak a villamosról.
Ivettnek nem kellett hazamennie, ugyanis van nálunk ruhája, de végülis még a méretünk is hasonló. Adtam neki egy száraz pólót és egy cicanadrágot, majd én is hasonlóképpen öltöztem fel. Már csak egy dolog volt hátra, hogy bejelentsem a szüleimnek, hogy két fiú is útban hozzánk tart.
- Anya, apa - kezdtem.
- Mondjad Blanka - pillantottak fel mindketten a TV-ről.
- Szóval meghívtam ide két osztálytársamat ma délutánra, beszélgetni, meg filmezni. Ugye nem baj? -kérdeztem félve.
Anya persze egyből levágta hogy az osztálytárs címszó alatt fiúkat értek.
- Rendben, a spajzban van nassolnivaló és az ajtót nem kulcsra bezárni - mondta anya.
- Nem is terveztem kulccsal bezárni - néztem rá furán - De ha kell oda adom a kulcsot - ajánlottam.
- Erre semmi szükség, megbízunk benned, csak mutasd be nekünk a két osztálytársadat - mondta apa, kihangsúlyozva az osztálytárs szót.

A fiúk hat körül jöttek meg, amit a csengő jelzett. Ki siettem magamra húzva az edzőcipőm és egy esernyőt magamhoz véve, mert az eső még mindig szakadt. Rekord gyorsasággal nyitottam ki a kaput és engedtem be őket.
- Na tehát az van hogy be kell mutatkoznotok. Anya ő normális lesz, apa viszont kemény dió és csak hogy figyelmeztesselek titeket, attól hogy először találkoztok velük már hallottak rólatok, tehát azt is tudják hogy például Milánnak tetszik Ivett, na induljunk - fordultam meg gyorsan a nappaliba véve az irányt, időt sem hagyva nekik a megfutamodásra vagy a reagálásra.
Az említett helyiségbe beérve anya sietett be egyenesen a konyhából popcornnal, pereccel és vagy három tábla milka csokival. Én ezeket miért nem találom mikor egyedül vagyok itthon?
- Anya apa ő itt Patrik és Milán - mondtam kínosan.
- Jó napot kívánok! Szemesi Milán vagyok, Ivett és Blanka osztálytársa - mosolgott negédesen.
- Örülünk hogy megismerhetünk. Ivett olyan mintha a mi gyerekünk is lenne, főleg mert a legtöbb idejét itt tölti - közölte anya, mire halkan felnevettünk - Én Éva vagyok a férjem pedig Miklós.
- Jó napot! Én pedig Berczeli Patrik vagyok, szintén a lányok osztálytársa - mutatkozott be.
- Ti vagytok azok, akikkel tegnap a lányok elmentem moziba? - kérdezte apa.
- Igen uram - mondta határozottan Patrik, mire apa arcvonásai megenyhültek, majd közölte menjünk csak fell filmezni.

- Apád a frászt hozza rám - vetette magát a fotelembe Milán.
- Csak védi őket - vont vállat Patrik, én pedig örültem hogy megértette.
A filmezés valami baromi jól telt, megnéztük az Életrevalókat és a Bosszúállók 2-t és közbe halálra nevettük magunkat, majd tíz körül mindenki hazaszállingózott, én pedig fáradtan dőltem le pizsomába az ágyamba.