Negyedik fejezet

Sziasztok!
Sajnálom az egy napos csúszást, de tegnap mi még karácsonyoztunk, igazából ma is, de csak délután és így nem tudtam felrakni a részt, mert még át kellett néznem.
Iratkozzatok fel, hagyjatok nyomot :)
Jó olvasást,
Docó

Az őszi idő miatt sajnos már nem vehettem fel a kedvenc ujjatlan felsőmet, pedig az volt a tervem, hogy rongyosra fogom hordani. Így szomorúan bujtam bele egy sima nirvanas pólóba, egy farmer csőnadrágba és a converse cipőmbe. Nem terveztem kiöltözni a barátaimnak. Nem is tettem. Az út a moziig legalább egy bő fél óra lenne gyalog, ezért Ivettel inkább a tömegközlekedést választottuk, bármennyire is utáljuk. Bár most délutánonként nem is annyira vészes, na de reggel... Mennek dolgozni a felnőttek, indulnak suliba a diákok, mind általános, mind középsulis, arról meg ne is beszéljünk, hogy az idős nénik meg bácsik pont ezt az időpontott választják arra, hogy elmenjenek a piacra, így aztán ha letudnál ülni se tudnál, mert a semmiből előkerül egy nyugdíjas és epekedve nézi pont azt az ülést, ahol te helyet foglaltál. Ivett is, meg én is jó párszor megszívtuk már ezt. Kezdjük a barátnőmmel.
Álltunk a villamoson, meglátott egy üres helyet, így eltervezte hogy végre leülhet azzal a rohadt nehéz iskolatáskával. Hát a terve szépen fogalmazva kudarcba fulladt, ugyanis egy idős néni szószerint besprintelt a helyre és ebben a legviccesebb, hogy három megállóval ezelőtt, amikor felszálltunk még alig bírt menni.
Természetesen nekem sikerült helyet foglalnom, az volt itt a probléma hogy egy bácsi felállított hogy én milyen szemét vagyok hogy nem adom át a helyem, meg hogy én még erős vagyok, bírok állni, de ő örül hogy él.
Na ezeket utálom a legjobban.

Szerencsére a villamoson most nem volt tömeg így nyugodtan, terpeszkedve lehelhettem életet Ivettbe, aki ájulás közeli állapotban volt. A plázához érve a fiúk már ott vártak ránk.
-Sziasztok! - köszöntek ők és mi is.
Hát mit ne mondjak elég kínosan indult ez az egész. Ott állunk a mozgólépcsőn, mint négy darab nagy kuka és meg sem szólaltunk... Hálát adtam, mikor Patrik fogta és ismertette a tervet.
- Mit szólnátok, ha mozi után még beülnénk egyet mekizni? - kérdezte.
- Tökéletes, de a kfc is nyugodtan jöhet - mondtam, mire a fiú rám mosolygott, én pedig zavartan fordítottam el a fejemet.
- És még azt kéne eldönteni, hogy milyen filmet is akarunk megnézni - hozta fel ezt most Milán.
Felnéztem a borítókra, ahol ki voltak rakva az aktuális filmek. Horrort semmiképp az fix. Akkor akció filmet se, mert az személyem szerint némelyik unalmas, romantikussal meg nem akartam szivatni a fiúkat, így egy maradt.
- Legyen már a Kiválasztott - mondta ki helyettem a barátnőm, mire én is hevesen bólogatni kezdtem.
- Rendben, de csak hogy tudjátok, ha nem azt választottátok volna , akkor is azt nézzük - kacsintott Milán, Ivettre, aki még levegőt is elfelejtett venni ettől a cselekedettől.
- Mi lesz majd ha együtt lesznek kettesben? Szívrohamot kap? - motyogtam.
Miután a pénztárnál Milánék megvették a jegyet - láttam hogy a fiú fizette mindkettőtt, mellesleg Ivett csak úgy vigyorgott, mint egy hülye - mi is ledaráltuk ugyanazt, mint a többiek és közöltük a nővel, hogy Milánék mellé adjanak helyet mindenképp. Amikor a nő mondta az árat már nyújtottam volna oda az én részemet, de Patrik fogta és arrébb lökött, majd kifizette az enyémet is.
- Mond te meghibbantál? - rivalltam rá, mikor eltűntünk a pénztár látóteréből.
Ivett eközben azt tanálcsolta Milánnak hogy menjenek addig fel, mert ez nem lesz szép látvány.
- Miért is? - nézett rám a fiú.
- Miért vetted meg a jegyemet? - kérdeztem.
- Tudod, én vagyok a fiú, te meg a lány, így aztán otthon azt tanították, hogy a fiúnak kell a lánynak kedveskednie - magyarázta szórakozottan.
- De mi nem randizunk, akkor minek kéne kedveskedned nekem? - értetlenkedtem.
- Mert rohadtul aranyos vagyok - tárta szét a karját, majd elindult felfele.
- Állj már meg! Patrik ez így nem oké - ráztam a fejem.
- Rendben, akkor hogy egál legyen fogd meg a kezem és a randi végén csókolj meg - kacsintott, mire tátott szájjal néztem rá - Vagy később tegyél nekem meg egy szivességet.
- Legyen az utóbbi - vágtam rá - És ez nem randi!
- Hát persze hercegnő - vigyorgott, majd beállt mellém a sorba, hogy vegyünk valami rágcsálnivalót a filmre. Miután kiálltuk a bazi hosszú sort, végre bemehettünk és leülhettünk a barátaink mellé és elkezdtünk beszélgetni mindenféléről, amíg el nem kezdődtek a reklámok.
- Patrik - fordultam felé.
- Hm? - nézte tovább a film trailert.
- Milyen szívességre gondoltál? - kérdeztem és a hangom közben megremegett,  mire azonnal felém kapta a fejét.
- Blanka semmi olyan, amit te nem szeretnél. Világos? - nézett rám.
- Igen - mosolyodtam el.
- Én nem foglak megbántani, se kényszeríteni semmire. Én nem Ákos vagyok, rendben?
- Rendben - fújtam ki  a benntartott levegőt - De ha szívességet kértél, akkor nyilván már tudod is mit akarsz. Figyelj mi lenne ha elmondanád és akkor nem fogok haragudni hogy megvetted a jegyem, na? - alkudoztam, mire Patrik csak felnevetett és szó nélkül visszafordult a vetítővászon felé.
A film egyébként nekem nagyon tetszett, bár egyszer muszáj voltam kimenni pisilni, amiért a sor, amiben ültem nem igazán örült neki, de hát ha egyszer sok kólát ittam, most mit csináljak?

A film után beültünk mekizni, ahogy megbeszéltük. Baromkodtunk, nevettünk és szegény Milánnak tiszta víz lett a felsője a jég miatt, ugyanis beledobáltunk párat a pólójába, miután kihalásztuk az ujjunkkal a kólás pohárból.
A hazafele út is hasonlóképpen telt, mert Milán azon poénkodott hogy másra a csajok tapadnak, rá meg a pólója, mi pedig szakadtunk a nevetéstől.
A mi házunkhoz érve - Ivett még nálunk marad - elköszöntünk a fiúktól. Milántól kaptam három puszit, ahogy Patriktól is, de még
meg is ölelt.
- Jól érezted magad? - suttogta, miközben karjait a derekam köré
fonta.
- Igen, köszönöm -szorítottam rajta.
- Akkor majd még megismételjük - engedett el.
- Benne vagyok - vigyorogtam.
Miután elmentek hiperszuper gyorsassággal daráltuk le anyáéknak hogy mi volt, majd felszaladtunk a szobámba.
- El sem hiszem! Megölelt megpuszilt és azt mondta jó fej vagyok - pirult el, majd arcát a párnába fúrta.
- Ideje volt - bólintottam.
- Téged se kell félteni, láttam mindent - közölte.
- Az kizárólag csak baráti volt - védtem magam.
- Na persze - forgatta meg a barátnőm a szemeit.
- Inkább te mond el nálatok mi volt - tereltem.
- Hát jó, de mindjárt hazakell mennem - húzta el a száját.
- Akkor sajnos kénytelen leszel itt aludni - csettintettem, mire felnevetett.
Felhívta az otthoniakat, akik beleegyeztek. Elég sokszor van az hogy egymásnál alszunk és régen még Adri is velünk volt.
- Na mesélj - kértem miután mindent megcsináltunk.

Harmadik fejezet

Sziasztok itt a harmadik fejezet, kommenteljetek, iratkozzatok fel ha tetszik :)

Jó olvasást,

Docó

Anyáék eleinte nem akartak belemenni, hogy én egy fiúval megyek bárhová is, főleg hogy alig két hete mentünk szét Ákossal, de miután elmondtam nekik hogy  csak barátként gondoltuk, valamennyire sikerült megnyugodniuk. Sőt, mikor közöltem hogy Ivett is jön, abszolút lehiggadtak. Azért ez elég vicces hogy benne jobban bíznak, mint a saját lányukban. Ráadásul Ivett a felelőtlenebb. Hogy is van ez?

Másnap reggel direkt hatkor felkeltem, fél órával hamarabb, mint szoktam hogy kezdjek valamit a hajammal, mert ez a lobbonc sehogy sem áll,  tehát ha begöndörítem, ha kivasalom akkor is hullámosba visszaugrik és néha már nagyon unom. Ma reggel a vasalással próbálkozom és a végén elégedetten konstantálom hogy egyenes, de tudom hogy mire a sulihoz érek nem lesz teljesen az csak valamennyire marad meg benne.
Az emeletről leérve a konyhapulton szokásosan ott van az uzsim és a reggeli kakaóm, amit anya elkészített.
- Szia - köszöntem.
- Szia Blanka - mosolyog anya - Milyen napod lesz ma?
- Angol tz, fizika doga, irodalom felelés - húztam el a számat.
- Készültél?
- Persze, és van egy olyan sejtésem hogy az osztályból maximum hárman tudják rajtam kívül, így tuti segitenem kell majd az összesnek - néztem magam elé,  felkészülve  a mai napra, miközben a kakaómat ittam.

Miután végeztem betettem a mosogatóba, öntöttem bele vizet, elköszöntem anyától és siettem kifele a buszhoz, nehogy lekéssem. A buszra felszállva a legalább 10kg-os táskámmal sikeresen észrevettem Ivettet, aki vadul integetett hátul.
- Hali - köszönt boldogan - Anyudék mit mondtak? - támadt le azonnal.
- Elengedtek - böktem ki.
Na igen, ezek után következett egy két perces sikító roham.
- El sem hiszem! Végre három év után! Érted Blanka? Három rohadt hosszú év után randim lesz Milánnal - dobbantgatott a lábával.
Az már teljesen más kérdés hogy az egész busz minket bámult. Ugyan már, szerintem még élvezik is, reggel ilyen felemelő második ébresztővel keltjük őket.
- Nem akarlak elkeseríteni, de mi Patrikkal barátként megyünk, ergo valószínű hogy akkor Milán is úgy fogja venni - lomboztam le.
- Nem teheti meg - jelentette ki.
- De sajnos megteheti - bólogattam - Csak akkor nem fogja annak venni, ha teszel végre valamit érte.
- Például? - nézett rám kíváncsian.
- Mondjuk beszélgess vele! - mondtam a legfontosabb dolgot.
- Hékás, én szoktam vele beszélgetni, jó? - védte be magát.
- A szívesen és a máskor meg a jó reggelt, majd a hajad mögé elbújás nem tartozik a beszélgetés fogalmába - magyaráztam meg.
- Rendben, akkor mit csináljak szerinted? - adta meg magát.
- Kérdezgesd a hobbijáról, mit tudom én... mondjuk szereti a kosarat, kérd meg hogy magyarázza el vagy akármi - adtam tippet.
- Értettem főnökasszony - szalutált.
- Nagyon helyes - álltam fel a leszálláshoz.
A buszról leérve megláttuk Adrit, amint Flóráékkal bandázik már megint és amikor észrevettek minket elkezdtek rajtunk röhögni.
- Ez meg mi a franc? - kérdezte kulturáltan Ivett.
- Ezt most komolyan tőlem kérded? - nézek rá - Egyszerű. Át állt a hazug!
- De miért? - szomorodott el.
- Ribancnak lenni úgy látszik jobb, mint normális embernek - vontam vállat.

Adri aznap nem szólt hozzánk, sőt egész héten sem. Nem keresett minket, nem írt és a stílusa is elkezdett változni. Folyamatosan szívatta a kicsiket, nyávogott és hisztizett. A többiek persze minket kérdeztek hogy mi van vele, de mi csak annyit mondtunk, hogy neki a másik életstílus jobban tetszik. Mi pedig Ivettel egész héten kedvtelenek voltunk. Végül is elvesztettük az másik legjobb barátnőnket egy suhintásra. Persze mikor Patrik átjött megkérdezni hogy elengedtek-e, akkor mosolyogtam, meg minden - meglepően őszinte voltam - és megbeszéltük hogy péntek délutánra akkor beiktatjuk a mozit, ami ma van  Egyrészt, mert anyáék csak hétvégére, illetve még a péntekre bólintottak rá, másrészről időm nem lett volna a tanulás miatt elmenni bárhová is.

Délután igen nagy gondban voltam abban, hogy mit vegyek fel és hogy Ivett mit vegyen fel. Az én ruhaválasztásom hamar megvolt, de amikor a barátnőm beállított legalább tíz ruha összeállítással, akkor egy kicsit szívrohamot kaptam. Komolyan, egy órán keresztül folyamatosan váltogatta a ruháit, én meg már az utolsónál agybajt kaptam.
- És ez milyen? - jött ki még egyben.
- Gyönyörű - pillantottam fel rá a telefonomból unottan.
- Mindegyikre ezt mondod! - kiált rám.
- Istenem... vedd fel ezt, ezzel meg ezt - dobáltam hozzá egy farmert meg fekete toppot és egy kockás inget - Aztán most már hagyd abba a divatbemutatót, mert elfogunk késni és ha a hajaddal is ezt fogod csinálni  és esküszöm kinyírlak - fenyegettem meg.
- Jól van értettem - nevetett fel - Igyeszek!
Egy fél óra múlva már készen voltunk, így amikor Ivett az utolsó simításokat elvégezte a sminkjén, én pedig bedobáltam a fontosabb cuccaimat a táskámba, végre el indultunk.

Második fejezet

Sziasztok!
Meg is érkeztem a második fejezettel, szerencsére időben. Remélem bírjátok a sulit, mert még holnap is menni kell majd. Kommenteljetek és iratkozzatok fel, ha tetszik :)
Jó olvasást,
Docó

A Patrikkal való beszélgetésem, illetve ölelkezésem után erőt vettem magamon, majd beálltam játszani megint a többiekhez és most már egy kis életet is vittem bele. Többször szétvertem mindenkit természetesen, viszont volt hogy más nyert. Ivett esetében össze-vissza ugrált, majd végig ölelgetett mindenkit, amolyan "én nyertem, kapjátok be" féle stílusban. Hagytuk hadd örüljön neki.
Óra végén, izzadtan mentünk be az öltözőbe. Amint a lábamat betettem egyből nyúltam az ásványvizes flakonomért és kiittam legalább a felét, utána pedig nekiálltam visszaöltözni. Bár még csak kedd volt, a pólóm már csöpögött az izzadságtól, így kénytelen voltam betenni egy külön szatyorba, hazavinni és kimosni. Vagyis majd anya kimossa. Egyszer próbáltam meg én, annak is rossz vége lett. Benne hagytam egy zsebkendőt, ami miatt az összes ruha szöszös lett, pluszba pedig még rossz fokon is indítottam el.
- Indulhatunk? - kérdeztem a többieket.
- Adri már lelépett Flóráékkal - közölte Ivett, miközben hosszú fekete haján áthúzta párszor a fésűt.
- Akkor mehetünk? - módosítottam a kérdésem.
- Hogyne, de ezt figyeld - állt meg előttem a dezodorjával - Axe  X act, még az angyalok is bűnbe esnek - mondta miközben egy X-et fújt magára.
- Hát te hülye vagy - jelentettem ki, majd kitört belőlem a nevetés.
- De most miért? - nézett rám, miközben elindultunk.
- 17 évesek leszünk, ez már gyerekes viselkedésnek számít nálunk nem? - nyitottam be a termünkbe.
- Meghalsz ember! - közölte Attila, Zsombival majd a fiú irányába vágott egy két literes Nestea-s flakont, ami persze majdnem eltalált minket, mert Zsombor éppen a hátunk mögött bújt el.
- Te állat! És ha eltalál? - háborodott fel az áldozat.
- Akkor egy jót nevetek - vigyorgott Ati.
- A kérdésedet megválaszolva - fordult felém Ivett - Azt hiszem a mi osztályunkban érettségiig kötelező lesz a hülyeség - mutatott a fiúk felé, akik még mindig veszekedtek.

Becsengő után, a mi csodálatos matek tanárunk lépett be a terembe, Meltzné Hidasi Márta tanárnő. Alapjába véve nem rossz fej, vagyis módosítok ez a kedvétől függ. Ha felidegesíti az előző osztály, akkor számítunk rá, hogy szívatni fog minket.
- Azt mondta Enci hogy most nem lesz jó kedvében - suttogta a barátnőm.
- Remek - sóhajtottam.
- Valami problémája van Blanka kisasszony hogy itt sóhajtozik? - kérdezte a 45 éves tanárnő.
- Semmi, csak kifújom magam, mert testnevelés óránk volt - magyarázkodtam.
- Akkor fújja ki magát halkabban! Ez itt egy matematika óra!  Szemesi pedig kijön a táblához megoldani a házi feladatot jegyre! - hívta ki szegény Milánt, aki majdnem leesett a székéről ijedtében.
A rémületben tartott 45 perc után a tanárnő a naplónkkal a hóna alatt kirobogott a helyiségből.
- Azt hittem már soha nem lesz  vége - dőltem hátra.
- Én is így voltam vele. Rendesen szuggeráltam az órát hogy siessen már  - bólogatott a padtársam, mire felnevettem.
- Ivett - szólt neki Milán - Kösz hogy segítettél, rendes vagy.
- Szívesen - bólintott a barátnőm, majd lenézett a füzetére, ezzel az arca takarásba volt a haja miatt, hogy senki ne lássa ahogy elpirul.
- Igazán összejöhetnétek már. Harmadik éve ez megy - fordultam felé.
- Majd ő lép ha akar - mondta ugyanazt az egy mondatot mindig, mikor megkérdezem tőle hogy nem akar e tenni valamit.
- Érettségire talán eljuttok az első randiig... ááá, addig még nem, mert az már elég komoly - gondolkoztam - Maradjunk abban hogy tizenkettedikre megfogjátok egymás kezét - néztem rá büszkén.
- Menj a francba Blanka! Teljesen bele vagyok zúgva már harmadik éve és még csak észre sem vesz - szomorkodott.
- Tegyél érte! Menj oda hozzá többet beszélgetni, aztán barátkozz össze a legjobb haverjával... - kezdtem el sorolni.
- Cső Patrik, hát te? - kérdezte  az ajtóban álló fiútól Milán.
- Benéztem - vont vállat - A sok idióta teledobálta a falat kajával, ami odaragadt, jobb esetben pedig a nyoma maradt, így nincs kedvem ott lenni mikor lecseszi őket az ügyeletes tanár - magyarázta meg az itt létét.
- Akkor érezd magad otthon - invitálta be Milán.
- Szia Blanka! Mizu? - állt meg  mellettem Patrik.
- Szia! Nem sok, mindjárt elalszom ülve.  Veled? - kérdeztem.
- Már elmondtam - mosolygott rám.

- Basszus, tényleg. Ne haragudj - néztem fel rá, mire csak megrázta a fejét.

- Ugyan már! Figyelj, mit szólnál,  ha a hétvégén elmennénk moziba? - tette fel a kérdést. 

- Nézd, én még nem igazán... - dadogtam.
- Hé - rakta rá a kezét az én padomon lévőre - Nem erőltetek semmit. Barátként gondoltam, ha szeretnéd jöhet Ivett is én meg hozom akkor Milánt - fejtette ki.
- Holnap megkereslek és megmondom hogy elengedtek-e jó? - higgadtam le.
- Persze - vigyorodott el - Na lépek, mert mindjárt becsengetnek. Majd találkozunk,  szia - intett, majd kifelé vette az irányt.
- Megcsalsz? - tette a szívére a kezét Milán.
- Akár - vágta rá a fiú,  majd eltűnt a szemünk elől.
- Na szép - rázta a fejét a másik, majd hátra ment Ádámékkal tovább baromkodni.

- Muszáj elmennünk! - jelentette ki Ivett.

- Miért is? - néztem rá.
- Mert ha elmegyünk négyen,  akkor talán Milán égi jelet kap és észre vesz - mondta izgatottan.
- Rendben, ma este megbeszélem az otthoniakkal - sóhajtottam.
- Viiii - ugrott a nyakamba, mint egy komplett idióta.
De hát mindent a legjobb barátnődért, nem igaz?

Első fejezet

 Sziasztok! Megérkeztem az első fejezettel! 

Jó olvasást! :)

Docó

A szakítás óta ez a másfél hét maga a szenvedés. Nincs kedvem semmihez se, ahogy Ivett mondaná - az egyik legjobb barátnőm - olyanná váltam, akár egy zombi. Ne értsétek félre, ápolom én magam rendesen, viszont belül, lelkileg teljesen össze vagyok törve. Egyszerűen nem tudok mit kezdeni magammal és ilyenkor gondolkozok... Olyan kérdések jutnak eszembe, amin még saját magam is meglepődök.
Vajon tényleg szeretett?
Én az utóbbi időben barátként gondoltam rá, akihez nagyon kötődök vagy még mindig szerelemmel szeretem?
Miért csalt meg?
Képes leszek ezek után még szerelmes lenni?
Írtam fel ezeket a kérdéseket egy füzetbe, amire mindenképpen választ szerettem volna kapni. Még nem tudtam pontosan hogyan meg mikor, csak abban voltam biztos hogy nekem szükségem van ezekre a magyarázatokra, mégha fájni is fog. Egy halvány örömmel konstantáltam hogy az egyik már félig megvan.

Ákos az azt követő hétfőn mikor meglátott ellépve a haverjaitól, egyenesen felém vette az irányt.  Próbáltam áthúzni a számításait azzal, hogy mire ő ideérne, én már iskolán belül leszek és elveszek a tömegben, rosszabb esetben beszaladok a mosdóba. Bármire képes lettem volna hogy ne kelljen vele akár egy szót is váltanom. Nem azért mert nem lett volna neki mit mondanom, hanem úgy éreztem, ha meg akarnék szólalni a sírás elkapna, ahogy az egész hétvégén is a rabjává tett, emiatt pedig a szüleim teljesen ki voltak akadva az ő általuk hitt kedves fiúra.
Persze az Égiek nem nekem kedveztek és pont a bejárati ajtónál elkapott a könyökömnél fogva.
- Blanka engedd hogy megmagyarázzam - kérte.
- Rendben, halljuk - húztam ki keze szorításából a karom, majd keresztbe fontam őket.
- Én... - túrt bele a hajába, ezzel is gondolkodási időt hagyva magának - Csak megtörtént érted? 
- Nem, nem értem! Nem értem hogy tehetted ezt! - ráztam meg a fejemet.
- Jelen pillanatban én sem - nézett rám.
- Rendben - bólintottam - Azért szólj ha jutottál valamire. Úgy gondolom ennyit megérdemlek - mondtam, majd hátat fordítva neki indultam volna be az épületbe, de újra karon ragadott.
- Kérlek bocsáss meg nekem! - könyörgött.
- Ákos az összes bizalmam feléd elveszett, eltűnt akár a köd. Mégis ezek után hogy ne haragudjak rád? Képzeld el ezt fordított szituációban. Ugye te is érzed azt a kényszert hogy arcon tudnál csapni? Mert én maximálisan, de nem teszem. Reménykedem benne hogy ez elmúlik valamikor... Ott jön a barátnőd - fejeztem be a mondandómat, mikor megláttam az iskola felé igyekező Kincsőt, majd kihasználva az alkalmat, amíg hátra fordult megnézni a lányt, gyorsan beiszkoltam.
Hálát adtam, hogy bár egy iskolába járok vele, de nem egy osztályba. Nem, azt nem bírnám ki.

- Blanka mi van veled? - nézett rám kérdő tekintettel Milán. 
- Semmi, elbambultam, ne haragudj - feleltem és újból leültem a kiesettek közé, ahol egyedül csak én foglaltam helyet, ugyanis csak négyen játszottunk kosaras játékot. 
- Én nem haragszok, de zsinórban ötödszörre te esel ki a legelőször, holott eddig állandóan azért küzdtél hogy nyerj ebben. Hol van az a Blanka?
- Szabadságra ment - motyogtam, majd megint elmerültem a gondolataimban.
Ivett persze aggodalmasan pillantgatott felém, miközben játszottak, míg Adri, Flóráékkal pletykált.

Azon a pénteki napon, mikor már úgy éreztem hogy minimálisan, összefüggően tudok beszélni,  felhívtam Ivettet és Adrit. Ivett rögtön rohant hozzám, viszont Adri pedig lerázott és kérte hogy ne haragudjak rá,  de halaszthatatlan dolga van.
Amint a lány betette a lábát a szobámba rögtön megint elkezdtem sírni, ő pedig csak átölelt és hagyta hogy kiadjam magamból, amiért rettentő hálás voltam. Anya persze később feljött, hozott egy kis ennivalót meg gyümölcslevet és felajánlotta a barátnőmnek hogy itt is aludhat ha szeretne, amibe ő azonnal beleegyezett, mire anya hálásan pillantott rá. Szerintem ők is nyugodtabbak voltak apával, hogy valaki itt lesz mellettem.

- Hé, mi a baj? - ült le mellém Patrik.
Berczeli Patrikot tavaly ismertem meg tesi órán. Évfolyamtársam. Játszottunk aztán az átment beszélgetésbe, így eddig mikor volt egy kis időnk, ami általában csak a megismerkedésünkkor lévő órán volt, csevegtünk és nevettünk. Néha igazán örültem neki, mert eltudta terelni a figyelmemet.
- Valamiért mostanában mindenki ezt kérdi tőlem - suttogtam.
- Mert látszik rajtad hogy van valami. Ákossal kapcsolatos igaz? - jött rá egyből.
- Miből gondolod? - néztem rá.
- Nem szóltok egymáshoz, nem jöttök együtt reggel. Elég feltűnő, ha engem kérdezel. Mit csinált az a barom hogy ennyire megbántott? -tette fel a kérdést.
- Megcsalt - mondtam ki és éreztem hogy belül elkezdi valami összeszorítani a szívemet.
- Biztos vagy benne? - kérdezte.
- Láttam őt Kincsővel az ágyban - dadogtam, majd vettem egy mély levegőt hogy lenyugodjak.
A fiú nem mondott semmit, megtartotta magának a véleményét, ellenben kitárta a karjait engem ölelésre invitálva. Nem tudom mi vett rá, de hezitálás nélkül a karjai közé menekültem. Ő pedig a karjaiba zárt, hátsószándék nélkül,  én pedig másfél hét után éreztem hogy egy kicsit sikerült megnyugodnom.

Prológus

BLOG NYITÁSA: 2015. December 4.

Volt egy rossz előérzetem mostanában Ákossal kapcsolatban, de nem hittem hogy ez komolyan be is fog következni.
Azt mondtam neki hogy nem érek rá délután, de csak kizárólag azért, mert szerettem volna őt meglepni. A kapcsolatunk egy év után kicsit megszokott volt már, majd hogy nem unalmasnak mondható. Ezért is gondoltam azt, hogy váratlanul beállítok hozzá egy komplett vacsorával,  amit anya segítségével sikeresen meg is csináltam.
Egy nagy szatyorral az egyik kezemben, a másikban pedig üdítővel probálkoztam kinyitni a bejárati ajtót - volt kulcsom hozzá - majd egy kis szenvedés árán sikeresen bejutottam. Amint az ajtó becsukódott halk nyögéseket hallottam. Gondoltam Ákos bátyja, Máté felhozott megint valami nőt. Mostanában mániája. Óvatosan kipakoltam tanyérokra az ételt, kisimítottam a ruhámat, a hajamat gyorsan átgereblyéztem az ujjaimmal, majd elindultam az emeletre, hogy meglepjem.
Enyhe kijelentés, ha azt mondom ő lepett meg engem. Szinte sokkolt a látvány.
Ákos az ágyban feküdt meztelenül, alatta pedig egy lány volt. A zajra abbahagyták és mindketten azonnal felém kapták a fejüket, de én megszólalni sem bírtam. 
- Blanka... - suttogta Ákos.
- Jézusom... - néztem rá, immár könnyekkel teli arccal.
- Mi van már? - tápaszkodott odébb a lány, aki nem más volt mint Kincső.
Kincső tizedikes korunkban jött át a mi sulinkban, elmondása szerint, mert költöztek. Ismerősök voltunk, ha fogalmazhatok így.  Egyáltalán nem gondoltam volna hogy pont ő lesz az.
- Hogy kerülsz ide? - dadogott a fiú.
- Meg akartalak lepni, de úgy látom te nagyobb meglepetést okoztál nekem - szipogtam.
- Engedd meg hogy meg magyarázzam! - nyúlt felém.
- Ne érj hozzám, azzal a kezeddel amivel abban turkáltál! - mutattam Kincsőre - Nincs szükségem magyarázkodásra, befejeztük.  Felejtsük el egymást... - indultam kifelele.
- Miért nem hallgatod meg a magyarázatom? Megváltozna a véleményed!
- Még neked áll fentebb?! - fordultam vissza szikrázó, könnyes szemekkel - Mit mondasz véletlenül belecsúsztál meztelenül? Mert jobb magyarázatod nem lehet! Én bolond idejöttem hogy meglepjelek, egy komplett éttermi kaját főztem neked, hogy kicsit felpezsdítsük a kapcsolatunkat és mégis engem aláznak meg! Ennyit jelentett neked ez az egy év! Gratulálok! - sírtam.
- Blanka szeretlek - mondta ki azt a bizonyos nyolc betűs szót, amivel gondoltam hogy ő nem csak játszik.
- Én is szeretlek téged, de sajnos ez egy elég nagy probléma... - majd otthagytam kettejüket, folytassák ott, ahol abbahagyták.