Bejegyzés

Sziasztok!
Sajnálom hogy nincsen rész, de eddig nyaralni voltam, jövőhéten pedig egy hétre táborba megyek és azután még költözünk is. A következő fejezet már félig készen van, igyekszem befejezni. Szerintem jövőhét végén vagy az azutáni hét elején fog kikerülni. Sietek! :)
Puszi,
Docó

Tizenegyedik fejezet

Mindannyian a kanapé, fotel és egyéb más mögött nyomorogtuk, elbújva cimszó alatt, várva hogy Milán meghozza a szülinapost.
Amikor hallottuk hogy az ajtó nyílik, mindenki pisszegte le a másikat, ami önmagában már hangosnak számított.
Az ajtónyitódás hangjára egyszerre egyenesedtünk ki, egymást lökdösve. Valljuk be, nem volt valami tágas a nappali 20 ember számára.
- Meglepetés! - kiáltottuk mindannyian, mire a barátnőm sokkot kapva torpant meg, majd fejét a barátja fejébe fúrva elbújt egy pillanatra.
Mindenki odament hozzá, felköszöntötte és a buli címszó alatt levő összejövetel elkezdődött.
- Na sikerült végre meglepnem téged? - vigyorogtam a barátnőmre, majd lefagytam - Nem mond, hogy tudtál erről!
- Nem, nem! Dehogy is! - tiltakozott.
- Ív, ismerlek egy jó pár éve és látom rajtad, hogy ha kamuzol - világosítottam fel.
- Jó, az igazság az, hogy nem tudtam, de erősen sejtettem. Hiszen, ki ne szervezne a legjobb barátnőjének egy meglepetés partit a 18. születésnapjára? - kérdezte.
- Igaz - húztam el a számat.
- Vajon miket kaptál ajándékba? - váltott témát Milán.
- Én úgy láttam, hogy egy jó páran Durexet ajándékoztak neki, hogy még véletlenül se jöjjön össze egy baba - hallottam meg a barátom hangját a hátam mögül.
- Francba, pedig annyira szerettem volna már apuka lenni - fokozta tovább Ivett égését a barátja.
- Bekaphatjátok - közölte lángvörös fejjel.
- Gyere igyunk valamit -invitáltam inkább odébb.

Egy óra múlva a buli kezdett beindulni és este 11 óra környékén már a tetőfokára hágott.
Patrikkal táncoltam éppen, miközben a gondolatkavalkádom közepette, csak négy szó csúszott ki a számon, de nem bántam meg.
- Azt hiszem beléd szerettem - néztem mélyen a szemébe.
- Szerelmes vagyok beléd Blanka - közölte egyszerűen, majd megpecsételtük kijelentésünket egy csókkal. Teljes mértékben biztonságban éreztem magam és mérhetetlenül boldognak, egészen hétfőig.

A hétvége a szokásosan telt. Tanultam, Patrikkal találkoztam, elmentünk kajálni, majd hozzám és Ivettet se felejtsük ki. Kibontotta az ajándékait és voltak benne elég meglepő dolgok is az óvszeren kívül.
A hétköznap első napján Patrikkal megérkeztünk az iskolába, majd a suli előtt beszélgettünk, ahol már akkor megbámultak egy páran, de volt olyan is, aki csak elnevette magát, amint meglátott.
Órák után, otthon, a töri könyvem felett görnyedtem, mikor mellettem megcsörrent a telefonom.
- Igen? - vettem fel.
- Blanka, figyelj... - hallottam meg a legjobb barátnőm hangját - Nem telefonon kéne elmondanom, de azt akarom, hogy meg tud. Már úton vagyok hozzád és átsegítelek ezen is - nyugtatgatott.
- Miről beszélsz? - értetlenkedtem.
- Ma az iskolában hallottam, hogy Patrik egy fogadás miatt van veled - hadarta.
- Micsoda? - fagytam le - Az nem lehet Ivett. Nem hiszem el!
- Hallottam, ahogy Patrik Zsoltival beszélnek a fogadásukról.
- Mi volt a tét? - suttogtam.
- Pénz. Ha bele szeretsz és nyilvánosan látnak titeket, akkor ő nyer -válaszolta - Sajnálom, egy igazi görény ő is, de jobb hogy most derült ki, mielőtt szerelmes leszel belé -mondta és hallottam a háttérben, hogy most indult el hozzánk - Ugye? - kérdezte, de én nem tudtam válaszolni - Blanka, ne mond hogy... ó, bazdmeg - káromkodta el magát - Az a szemét, én kiherélem, szétverem... - kezdte őt szidni.
Képtelen voltam tovább hallgatni őt, egyszerűen csak rányomtam a telefont. Ez volt az a pont, ahol darabokra törtem. Gondolkodás nélkül kerestem meg azt a bizonyos nevet a névjegyzékemben és nyomtam rá a hívás gombra. Nem vette fel, de abban a pillanatban nem érdekelt, így hagytam neki egy üzenetet.
- Tudod, érdekes dolgot hallottam -kezdtem a köszönést kihagyva - Valami olyasmit, hogy fogadtál pénzért abban hogy beléd szeretek. Először nem akartam elhinni, még a legjobb barátnőmnek sem, de aztán kiderült kivel kötötted ezt az egészet. Hát, csak annyit akarok mondani, hogy sikerült, gratulálok! - sírtam el magam - Mennyi volt a tét 5000 vagy esetleg 10.000 Ft? Ennyit érek? Végülis én csak egy érzelmileg sérült lány vagyok, aki csak ragaszkodni akar valakihez. Könnyű dolgod volt. Most már értem, mire mondtad azt, hogy nem vagyok felkészülve rá - mondtam ki lemondóan és kinyomtam a telefont.
Ez volt az a pillanat, amikor mások biztos szánalmasnak és gyengének hívnának, de feladtam. Feladtam azt, hogy én legyek az, akiből mindig hülyét csinálnak.
Fogtam pár szem altatót és megengedtem a vizet a fürdőszobában. Amikor a kád meg telt vízzel ruhástul beleültem és bevettem a kis fehér gyógyszereket, de nem voltam ennyivel meg. Elvettem apám szekrényéből a pengét, amit a borotvához szokott venni neki anya. Mindkét kezemen két vágást ejtettem és vártam. Vártam arra, hogy ennek az egésznek vége legyen.

Külső szemszög
Amint Blanka kinyomta Ivettnek telefont, gyorsabb tempóra kapcsolt és felhívta Milánt, hogy induljon el azonnal a legjobb barátnőjéhez, magyarázás nélkül. Pont egyszerre értek oda. A barátja kérdezte mi a baj, miközben kettesével szedték a lépcsőket az emeletre.
- Elmondtam neki - válaszolta a lány, már előre rosszat sejtve.
A szobájába benyitva nem találta, így a fürdőszobába vették az irányt.
Benyitva olyan látvány fogadta őket, amire nem számítottak. Ivett látta, ahogy legjobb barátnője eszméletlenül fekszik a kádban. A vér már pirosra szinezte a vizet.
- Hívd a mentőket! - sikította a lány Milánnak, mire a fiú szó nélkül cselekedett - Blanka, nem teheted ezt! - esett pánikba.
- Mindjárt itt vannak a mentők - mondta Ivett barátja letéve a mobilt és az eszméletlen lány fölé hajolt - Még lélegzik! Szedjük ki a kádból! Hozz törülközőket, szorítsuk el a kezét, ne veszítsen több vért! - cselekedett.
Az említett dologgal megtéve, Ivett úgy gondolta ideje a szülőket is értesíteni.
Sokkot kaptak, máris a kórházhoz vezettek, hogy akkora odaérjenek, mint ők.
A mentősök valóban két perc alatt ott voltak, majd néhány kérdést feltéve tették is be az autóba és indultak el. Meg sem kérdezték ki tart velük.

Már több, mint egy órája voltak a váróban. Ivett, Milán és Blanka szülei, amikor valakinek a telefonja csörögni kezdett.
- Az enyém az - vette elő a fiú és megnyomta a zöld gombot - Szia - köszönt bele - Tudom Patrik, de... - kereste a szavakat, miközben a többiek felkapták a fejüket a név hallatára, de csak egy valaki cselekedett.
- Te utolsó, nyomorult féreg! - kapta ki Milán kezéből a telefont Ivett - Hogy tehetted ezt vele? Hogy? Jó az a 10es, mi? Biztos jól jön majd neked, mondjuk benzinre, csak tudod mi a probléma? A legjobb barátnőm megpróbált öngyilkos lenni miattad! - ordította - Mond csak el nekem megérte ez? Megérte tönkretenned őt? Benned bízott a legjobban, a francba is szerelmes lett beléd te hülye! Remélem most már boldog vagy. Meg fog gyógyulni, tudom, hogy az orvosoknak sikerül őt megmentenie! - próbálta inkább magát meggyőzni ezzel - Nem akarlak látni a közelében, meg se kíséreld, mert kinyírlak. Remélem érthető voltam - nyomta ki.

Pletyka. Nem volt igaz. Hisz, csak tudom milyen fogadást kötök és kivel. Zsolt csak ártani akart nekem, tudta, hogy ha ezt terjeszti, akkor előbb-utóbb el jut Blankához. A féltékenység nagy Úr és ő inkább át állt a Flóráék oldalára. Befogom bizonyítani neki, hogy ez nem igaz. Viszont nehéz dolgom lesz és látni sem akar. Arról nem is beszélve, hogy a többiek mindent megtesznek majd azért, hogy a közelébe se jussak.
Blanka, kérlek éld túl, erős vagy...
Szeretlek.

Tizedik fejezet

Sziasztok!
Újabb rész:) Próbálom gyakrabban hozni ezzel kompenzálva a kimaradásokat
Jó olvasást,
Docó

November közepén vagyunk, túl az őszi szüneten. A tanároknak ez már a félévet jelenti, így hajtanak minket, hiába van meg két hónap addig. Na meg az előrehozott érettségikre, ami 20 darab jó pár oldalas tételekkel van körítve. Az osztályunk felét ezt hidegen hagyja, de azért jó páran eléggé bevannak parázva, köztük én is, úgy hogy már neki is fogtam tanulni őket.
Patrikkal megvagyunk, és azt hiszem azon a "hivatalosan is barát és barátnő első randi" után a majdnem szájra puszi miatt eléggé hülyét csináltam magamból.

Egész hétvégén meg sem említette biztos csak meg akar kímélni. Aha, gondoltam én. Hétfőn reggel a reggeli kakaóm megivása után nyugisan sétáltam ki az ajtón és igyekeztem a sulihoz, hogy találkozhassak Patrikkal. Arra viszont nem gondoltam hogy a fiú a kapunk előtt fog várni ránk laza testarttással, összekócolt hajjal. Egyből feldobta a napomat, nagy mosollyal az arcomon léptem elé, amikor is elbizonytalanodtam. Most akkor hogy köszönjek neki? Eléggé érdekes arcot vághattam, mert elnevette magát.
- Na mi az? Most már nem kapok puszit? - kérdezte.
- Ööö... az csak véletlen volt! Te fordítottad el az arcod, pedig én odaakartam, úgy hogy végülis a te hibád - találtam ki a frappáns magyarázatomat.
- Oké, akkor gondolom ne adjak neked puszit semmiképpen se - zárta le, majd megfogta a kezem és elindultunk a suli elé.
Most ez komoly? Pedig én... én szerettem volna, ha kapok tőle, de ez a fiú dolga! Ha 21. század, ha nem. Úgy tűnik továbbra is elég érdekes fejet vághattam, mert a buszról leszállva, szembefordított magával és lassan felém hajolva adott egy egyszerű puszit a számra. A gyomromban ezer pillangó szabadult el és szerintem abban a pillanatban a vérnyomásom sem volt a normális.
- Látod? Nem kell idegeskedned. Elmondtam, soha nem teszek olyat amit nem akarsz. Ígérem - mosolygott édesen, én pedig lesokkolva csak bólintani tudtam.
De azért azt nem hagyhattam ki, hogy mielőtt elindultunk volna csücsörítek, mint egy ovodás még egy utolsót követelve.

Ivett még mindig a rózsaszín ködben élt, amit nem is bánok, mert így könnyebb volt a születésnapját megszervezni. Nagykorú lesz és még soha nem volt neki meglepetés bulija, így mint legjobb barátnői kötelességem volt kielégíteni a kívánságát. Milánnal és Patrikkal titokban megszerveztük az egészet. Milán házában, pont kapóra jött hogy a szülei elutaztak. Minden mennyiségben lila színnel díszitettünk és meg voltam vele elégedve.
Anyáékat nagy nehezen meggyőztem, így nincs határidő hogy mikorra érjek haza, de otthon kell aludnom. Ez azt hiszem korrekt, mert Ivett úgyis ott marad Milánnál, viszont én még nem állok készen, hogy Patriknál töltsem az estét.

Péntek reggel a buli napján Patrikkal, Ivettel és Milánnal sétáltunk a buszmegállótól hajnalban. A sulihoz érve a fiúk előre mentek hogy becsengetés előtt még a büfébe mehessenek. Mi, komótosan sétáltunk a bejárathoz, de persze nem úszhattuk meg egy kis reggeli műsor nélkül.
- Hé Blanka! - kiáltott Flóra nekünk és közelítettek felénk Adriennel - Te most tényleg együtt vagy Patrikkal?
- Igen - bólintottam, mire hangos nevetésben törtek ki.
- Akkor miért nem változtatja meg facebookon a státuszát kapcsolatbanra? Miért nem csókol meg rendesen téged? Hidd el, ezen nem csak én gondolkozom, hanem mindenki. Érdekes ez az egész - közölte a dolgokat.
- Te meg vigyázz Milánra, ne hogy valaki véletlenül elvegye tőled, bár nem hiszem hogy a téli szünetet kibírjátok - mondta Adrienn és amilyen gyorsan jöttek, olyan gyorsan el is mentek.
- Blanka befognak csengetni, mit álltok még itt kint? - jelent meg előttem Patrik.
- Semmit. Menjünk befele, igazad van - értettem egyet.

A napom hátralevő részét úgy töltöttem, mint egy zombi. Ha kérdeztek, válaszoltam, de amúgy csak egyik óráról a másikra mentem, aztán leültem a helyemre és figyeltem mikor csengetnek. Alig vártam hogy hazaérjek és kitomboljam, kibőgjem magam otthon, fent a saját kis zugomban.
Ezért az utolsó óra után, indultam kifele, ahol Patrik már várt.
- Mehetünk? - mosolygott és összekulcsolta ujjainkat.
- Igen - hiszen erre vártam egész nap, hogy végre kiszabaduljak.
Hazáig kísért ma is, mint mindennap. Rohadtul feltűnő lehettem, mert mielőtt elköszöntünk volna rákérdezett.
- Na jó. Most pedig szépen elmondod mi volt reggel, amiért így viselkedsz egész nap - mondta.
- Flóráék mondtak valamit - böktem ki.
- Nem meglepő, ők mindig kavarnak - forgatta a szemét - Ezúttal mit?
- Hogy olyan mintha nem is lennénk együtt. Facebookon nincsen fent hogy kapcsolatban, nem csókolózunk rendesen, és hogy igazából a suli nagyja azt gondolja hogy ez valami kamu kapcsolat - fakadtam ki.
- Figyelj. Azért nincs kirakva facebookra, mert tudom hogy nem bírnád a negatív kommenteket, de ha úgy gondolod felőlem kirakhatjuk, csak nem akarom hogy utána egy hétig emiatt legyen szar kedved, nekem meg fel kelljen majd rúgni azokat az embereket, akik megbántottak. Azt hogy az emberek mit gondolnak, az a saját dolguk, mi tudjuk hogy ez abszolút nem kamu kapcsolat - magyarázott meg eddig minden dolgot logikusan, amiben teljesen egyetértettem - És az hogy nem csókolózunk. Egyrészt azért, mert még nem tartunk ott és ha ott tartanánk se nyílvánitanám ki. Nem rájuk tartozik - zárta le.
- Igazad van, de tényleg. Ilyenkor úgy érzem Ákossal nem is volt igazi a kapcsolatunk, de veled az - mondtam.
- Ennek nagyon örülök. Na cuccolj le, utána felveszlek kocsival és elvisszük az innivalókat Milánékhoz - adott egy puszit a számra.
- Oké, szia - köszöntem el.
A házba beérve tartottam egy kis beszámolót anyának, utána pedig felmentem kiválasztani hogy mit veszek fel. Egy sötétkék csőnadrág mellett döntöttem egy egyszerű keep calmos pólóval és bokacsizmával. Semmi extra, egy kis smink, a hajamat kicsit átvasaltam, eltettem Ivett ajándékát és késznek is nyílvánítottam magam.
Nem volt az egész fél óránál több.
- Na akkor elmentem. Kevés alkohol, lehetőleg nem hajnali hatkor való betoppanás és Patrik kísérjen haza, ugye? - mire apáék csak bólintottak - Akkor megbeszéltük. Sziasztok! - köszöntem el.
Kocsival egész gyorsan megjártuk, azért nem cipeltem volna annyi innivalót kézben, nem mintha elbírtam volna. Úgyhogy miután kipakoltunk a kocsit visszavittük - Patrik nem fog ittasan vezetni - és villamossal újra elmentünk Milánékhoz. Ezután jött még a kipakolás dolog, amivel hárman egy óra alatt végeztünk, de utána elkezdtek jönni az osztálytársaink, igazából pár olyan ember is akit én nem is ismerek, Milán pedig elment Ivettért.
- Esküszöm már most elfáradtam - döntöttem a fejemet Patrik vállára.
- Mi lesz veled akkor később? - kérdezte.
- Megtisztelsz azzal hogy leszel a támasztékom? - néztem rá vigyorogva.
- Még meggondolom - nevetett, majd végig simított az arcomon.
A lélegzetem akadt el tőle de úgy éreztem én is akarom, hiszen nem feleségül akar venni, csak megcsókolni lassan két hónap után.
Nem is nagyon figyeltek ránk, senki igazából már kint voltak az udvaron hogy cigizhessenek és beszélgessenek.
Patrik mélyen a szemembe nézett, én pedig jelzésképpen egy kicsit közelebb hajoltam hozzá. Ezzel felbátoritva őt felém hajolt és a száját az enyémre helyezve lassan elkezdte mozgatni. Nem mondom hogy nem kaptam infarktust, mert nem vagyok benne biztos, annyira jó és intenzív érzés volt. Sokkalta jobb, mint Ákossal, aki ehhez képest csak leakarta dugni a nyelvét a torkomon. A barátom - fú de jó ezt kimondani - az arcomat simogatta, miközben én átkaroltam a nyakát és beletúrtam a hajába, mire felbátorodva gyorsított a tempón. Nem tudom meddig tarthatott, személyem szerint lehetett volna több is, de levegőhiány miatt elváltunk.
Egy szót se tudtam szólni ezek után, viszont majd kicsattantam a boldogságtól. Patrik végi simított utoljára az arcomon, majd egy adott még egy rövid csókot.
- Megkéne mondania a többieknek hogy bújjanak el - szólalt meg először ő.
- Oké - értettem egyet, majd felálltunk összeszedni az embereket.

Kilencedik fejezet

Sziasztok! Meghoztam a következőt, kicsit unalmas lett, de kellett egy kis átvezetés. Remélem élvezitek a nyári szünetet! :)

Jó olvasást,

Docó

Reggel habár boldogan, de fáradtan keltem és az első megmozdulásom a fürdés volt, amit este kihagytam. Ivettel legalább másfél órát beszélgettünk és elmesélte hogy Milánnal végre összejöttek és a végén meg is csókolta, úgy hogy nála teljes a boldogság, aminek nagyon örültem. Több mint egy órás áztatásom után felvettem valami otthoni ruhát és lementem a konyhába reggelizni, ahol anya várt reggelivel és részletes beszámolót követelt, míg apa fel nem ébred, így hát elkezdtem neki onnantól mesélni hogy beszálltunk tegnap az autóba.
- .... és igazából nem is rám volt dühös csak arra, hogy nem értettem meg hogy ő megvár engem, nem fog sietettni, de szeretné ha a barátnője lennék - meséltem.
- Mit mondtál erre? - kérdezte izgatottan.
- Azt hogy igen - pirultam el - Hazafele meg az ajtóig kísért és megölelt. Semmivel sem próbálkozott anya!
- Igazán fontos lehetsz ennek a fiúnak Blanka, ha így viselkedik - mondta,majd sejtelmesen elmosolyodott.
Miért érzem úgy hogy van valami, amit csak én nem tudok?
- Na és Ivettel és Milánnal mi a helyzet? - érdeklődött tovább.
- Ne is mond! - sóhajtottam fel drámaian - Összejöttek. Szerintem idő kérdése és meg fogok süketülni, annyiszor sikít mostanában ez a lány.
- Csak boldog - magyarázta meg anya.
- Tudom és nagyon örülök nekik - mosolyogtam.
A reggelizés egészen 10 óra tájékáig elhúzódott, mert inkább a beszéddel foglalkoztam, mint az evéssel, amikor megcsörrent a telefonom.
- Halló - szóltam bele, a nevet meg sem nézve.
- Szia - hallottam meg Patrik álmos hangját.
- Szia! Most keltél? - kérdeztem.
- Kár lenne tagadnom, igaz? - nevetett fel.
- Bizony - értettem egyet - A hangod mindent elárul.
- A francba! - mondta, mire én is elnevettem magam - Mit szólnál ha ma délután találkoznánk? - váltott témát.
- Nagyon örülnék neki - válaszoltam őszintén, miközben anya folyamatosan vigyorogva bámult.
- Akkor 3-kor ott vagyok nálatok - mondta.
- Rendben, de hova megyünk? - kiváncsiskodtam.
- Egy kis séta és kaja - vázolta fel a tervét.
- Jól hangzik - értettem egyet - Akkor 3-kor - búcsúztam el.
- Igen. Szia - köszönt el és miután én is elköszöntem, letettem.
- Szóval randid lesz - állapította meg egyből anya.
- Kinek lesz randija? - jelent meg apa a konyhában.
- A lányunknak - válaszolta.
- Patrikkal?
- Igen - bólintottunk egyszerre.
- Rendes fiú. Kedvelem - mondta - De azért vigyázz vele!
- Nem hiszem hogy ő olyan Miki. Komolyan gondolja vele - beszélt vele úgy mint hogy ha ott sem lennék.
- Ákosról is ezt gondoltuk, nem? - és ott volt nála a pont.

A délelőttöt egy kis írásbelivel töltöttem, hogy azért haladjak valamit. Mivel most már Patrikra és Ivettre is időt kell szánnom, így muszáj vagyok.
Éppen az angol házin ráncoltam a homlokom, amikor csörgött a telefonom.
- Szia Ív - köszöntem.
- Szia, ne haragudj de ma nem tudok vele találkozni, mert elígérkeztem Milánnak - hadarta.
- Semmi baj, én is Patrikkal találkozom. Mit szólnál egy itt alváshoz utána? - érdeklődtem.
- Az nagyon jó lenne! Meg is beszélem akkor anyáékkal - lelkesült fel azonnal - De ne haragudj mennem kell még takarítani, mert nem fognak elengedni - sóhajtott.
- Semmi baj, én is az angol házin töröm a fejem. Még mindig nem vágom teljesen ezt a non-defining relative clauses-t - bámultam bele a könyvbe.
- Who, whose, when és where-t használsz és akkor teszel vesszőt, ha úgy gondolod anélkül is értelmes a mondat, tehát ha tök felesleges - magyarázta el.
- Ó - világosodtam meg - Így már értem köszi.
- Alap, na tényleg megyek. Puszi, akkor este - tette le.

A délelőttöt végig tanultam kisebb szünetekkel, aztán ebédeltem és pihentem. Fél háromkor úgy gondoltam ideje már készülődni, úgyhogy kivettem a szekrényből egy cicanadrágot és egy egyszerű hosszított, csíkos felsőt, valamint előhalásztam a kupis fotelomból a farmerdzsekimet, mert az idő már egyre hűvösebb szokott lenni. A hajamat inkább csak felkötöttem, meg se kíséreltem kezdeni vele valamit, mert lehetetlennek tűnt, hiába6 öt percig álltam ott és vizsgáltam hogy vajon mit is lehetne ezzel a gubanccal kezdeni. Természetesen a tükörbe bámulásom közben észrevettem egy pattanást, ami mit nem mondjak a legjobbkor jött. Alapozót nem igazán akartam magamra kenni, mert azóta félek hogy úgy fogok kinézni, mint az a csaj nyolcadikba a pályaválasztási napon, ugyanis a lánynak egyenletesen elvolt osztva az arcán tényleg szép volt, de ha egy kicsit lentebb nézett az ember, akkor láthatta, hogy minimum két árnyalattal sötétebb volt a feje, mint az alap bőrszíne. Na és emiatt a kis tapasztalat miatt maradtam inkább a korrektornál.
Addig szenvedtem hogy kinézzek valahogy, amíg anya szólt hogy megjött Patrik. Ekkor extra gyorsba kapcsoltam, mert bár apáék már találkoztak vele, akkor még csak az egyik osztálytársamként mutattam be.
- Már itt is vagyok - jelentem meg, a szüleim arcát nézve túl hamar - Mehetünk? - kérdeztem Patrikot felkapva a tornacipőmet közbe, mire csak mosolyogva bólintott - Na elmentem akkor, sziasztok - köszöntem el anyáéktól, becsukva magam mögött az ajtót.
A házból kiérve megcsapott a őszi levegő, ami most kifejezetten jólesett, a forró nyár után.
- Szia - fordultam a fiú felé, mert azért csak járunk vagy valami hasonló dolog van köztünk.
- Szia Blanka - mosolygott, majd egyszerűen fogta és megölelt.
A gyomrom megremegett ettől a cselekedetétől, boldogabb lettem tőle, így közelebb húztam magamhoz, már ha ez lehetséges lehet.
- Na és mit is terveztél pontosan? - érdeklődtem, miközben kézen fogva indultunk el a buszmegállóba.
- Város, fagyizás, séta? - kérdezett vissza.
- Lehetne jégkása? Azt jobban szeretem - vallottam be.
- Még azt hiszi hogy kívánságműsor van - nevetett fel.
- Hidd el hogy az lesz - vigyorogtam rá, aztán a buszt meglátva elkezdtünk sprintelni, hogy elérjük.

Hihetetlenül jól éreztem magam vele. Kézen fogva mászkáltunk végig, nevettünk, beszélgettünk és jégkásáztunk - én nyertem - megálltunk a könyvesboltnál és türelmesen megvárta még nézelődök. Az idő csak úgy repült, így fél kilenckor már a házunk előtt álltunk és amit csináltam, azon még én is meglepődtem.

- Holnap? - kérdezte.

- Vasárnapi családi ebéd egy kis tanulással körítve - húztam el a szám.

- Akkor hétfő reggel találkozunk - kezdett el búcsúzkodni.

- Rendben, köszönöm a mai napot - mondtam.

- Blanka, nem kell minden napot megköszönnöd. A barátnőm vagy, ez alap.

- Jóóó bocsi. Megyek be szerintem, mert anyáék eléggé komolyan veszik ezt a határidős dolgot, plusz Ivett már valószínűleg bent vár... Basszus! Nem szóltam nekik hogy jön! - szidtam magam, mire kinevetett.

- Akkor menj, holnap beszélünk - köszönt el.

- Szia - álltam lábujjhegyre és adtam a szája sarkába egy gyors puszit, amin magam is meglepődtem.

Döbbenetemben meg sem vártam a reakcióját csak megfordultam és extra gyorsan az ajtóhoz sétáltam.

- Szia kicsim! Hogy érezted magad? - érdeklődött apa.

- Minden jó volt - vigyorogtam.

- Történt valami, amiről tudnom kéne? - vonta fel a szemöldökét.

- Nem, semmi. Minden a legnagyobb rendben - zártam le - Izé, illetve lehet elfelejtettem mondani hogy Ivett ma itt aludna - motyogtam.

- A barátnőd 10 perce állított be pizsomával. Azért legközelebb szólj, tudod hogy szívesen látjuk - mondta anya.

- Persze, csak kiment a fejemből - mentegetőztem, mert így volt - Ne haragudjatok, na megyek fel. Jó éjt! - köszöntem el.

- Na ki van itt? - tárta szét a karját Ivett, mikor beléptem a szobámba.

- Na mesélj! - kértem.

- Náluk voltunk, filmeztünk. Isteni volt, nem bánom hogy várnom kellett ilyen sokáig. Megérte - áradozott.

- Csak el ne csöpögj itt nekem - poénkodtam.

- Jó na - válaszolt értelmesen - Tudod még mi volt utána?

- Na!

- Eljöttem utána a bolond barátnőmhőz, akinek a szülei nem tudták hogy érkezem.

- Bocsi, annyira rágörcsöltem hogy Patrikkal találkozok. Kiment a fejemből.

- Megbocsátok, ha elmeséled mi volt - kíváncsiskodott és itt kezdődött a maratoni beszélgetésünk.

Nyolcadik fejezet

Sziasztok! Sok késéssel, de megint itt vagyok és houtam nektek egy extra hosszú részt. Nagyon sajnálom hogy hamarabb nem tettem, de az utóbbi két hétre tették az összes vizsgámat és hajtottak minket mindenből, hogy letudjanak zárni.
Jó olvasást! :)
Docó

Pénteken már mindenki az esti bál hatása alatt volt. A tanórákat se tudta egyetlen tanár megtartani rendesen, az okosabbak meg inkább meg se próbálták.
Ivettet teljesen elnyelte a rózsaszín köd Milán iránt, így vele csak arról lehetett beszélni, de nem nagyon bántam, mert közben próbált megnyugtatni a Patrikkal való randim miatt, ugyanis egy egész kicsit - vagy talán halálosan - beijedtem. Ne értsen senki félre nem a fiú személye miatt, hanem csak szimplán a randi fogalmától. Az sem segített, hogy Patrik mindennap megkeresett párszor szünetekben és nyugtatgatott, plusz annak a híre is gyorsan terjedt, hogy engem meg Ivettet ki hívott el - mondhatni az iskola két leghelyesebb sráca - és hát jó pár embertől kaptunk a 'mindjárt meghalsz' pillantásokat. Főleg Adritől és az újdonsült barátnőitől. Mint kiderült a volt barátnőnknek is bejött Milán, csak nekünk ezt az apró részletet elfelejtette elmondani, amikor még jóban voltunk, valamint Flórának pedig Patrik, amin nem igazán tudtam meglepődni. Ezeket az információkat pedig másnap, mikor elterjedt a hír, hogy a két fiú már meghívott minket ő helyettük, kitört a cirkusz.
A bál kérésünk másnapján Adri egyből megtalált minket és már csütörtök reggel fél nyolckor meg volt a napi műsor az egész iskola számára, mert amint beértünk az suli területére, ő már ott is termett Flórával és nekünk álltak.
- Ezt most ti sem gondolhatjátok komolyan - vetett ránk egy lesajnáló pillantást.
- Mármint? Az hogy iskolába mertünk jönni? - kérdezte Ivett unottan.
- Rohadtul jól tudjátok! - ripakodott ránk Flóra.
- Talán ha nem rébuszokban beszélnétek - válaszoltam.
- Ugye ti sem gondoltátok hogy Milán és Patrik nem szánalomból hívtak el titeket? - folytatta Flóra.
- Vagy csak esetleg mi emberibbek vagyunk, mint ti ketten - vágott vissza a barátnőm.
- Ugyan már! - kezdte Adrienn - Téged biztos csak azért hívott el,  mert tudja hogy kb. kilencedik óta szerelmes vagy belé, így gondolta dob eléd egy csontot, amire rögtön ráharaptál. Te pedig - fordult felém - Patrik bizonyára csak szánalomból hívott el, miután még Kincső is eltudta tőled venni Ákost - adta meg  az elméletet, amin azért mindketten elgondolkoztunk.
- Mégha így is van, akkor is velünk jönnek, nem pedig veletek, úgy hogy ez abszolút felesleges volt - vigyorogtam, mire dühösen elvonultak.
A hírek csütörtökön emiatt gyorsan terjedtek. Második óra után már mindenki erről beszélt és bámult minket.
- Ez kicsit aggasztó - néztem körbe, ahogy sugdolóztak - Mint ha egy idióta gimis filmben lennék.
- Kit érdekel? Mi van ha Flóráéknak igazuk van? - esett kétségbe teljesen Ivett.
- Akkor te hülyébb vagy, mint gondoltam - változtattam menet közben irányt.
- Ez nem volt szép! - kiáltott és utánam sietett, majd mikor meglátta kik mellett álltam meg, teljesen lefagyott.
- Ivett azt hiszi hogy csak azért hívtad el hogy később az emberek jól szórakozzanak rajta - vázoltam fel a barátnőm problémáját, minden bevezetés nélkül.
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte azonnal Milán és felállt, a lány pedig követte.
Sóhajtva ültem le a megmaradt ember mellé a padra.
- Akkor türkizkék? - tette fel a kérdést.
- Úgy néz ki - mosolyodtam el.
- De legalább nem rózsaszín - gondolta át.
- Na igen. Milán sajnos ezt nem úszta meg - mondtam.
- Úgyis mindent megtenne Ivettért, már amennyire 17 évesen van lehetőségünk. Na de mi volt ez az egész az előbb? - váltott témát.
- Nem tudod? - vontam fel az egyik szemöldökömet.
- De, de a te verziódnak hiszek - válaszolta.
- Miért van más verzió is? - kérdeztem, mire csak bólintott - Mi?
- Hogy te meg Ivett eldicsekedtetek, hogy meghívtunk titeket a bálra - mesélte.
- Ez akkora kamu! Reggel odajött hozzánk Flóra meg Adrienn hogy ezt mi se hisszük el komolyan hogy azért hívtatok el minket, mert akartok tőlünk valamit, hanem mert Milán unatkozik, így Ivettet választotta hogy szórakozzon, engem pedig te szánalomból Ákos miatt. De szerintem csak féltékenyek, nem gondolnám rólatok hogy ilyenek volnátok - hadartam el az egészet egy szuszra.
- Jól gondolod - emésztette a hallottakat - Ha tudnád hogy igazából miért... - motyogta magának.
- Na miért?
- Ez majd később lesz aktuális mert tudom hogy te túlboncolnád most az egészet - fordult felém és megmutatta azt az aranyos féloldalas mosolyát, majd Ivették visszatértek.
- Na minden rendben? - pillantgattam a fiú felé, aki szótlanul ült a padon és maga elé bámult.
- Igen, csak emészti a rózsaszín nyakkendőt - közölte, mire kitört belőlünk a nevetés.

Pénteken, a rövidített nap után hazaérve anya és Ivett anyukája, Timi tárt karokkal vártak minket nálunk, hogy kezelésbe vegyenek minket. Ennek okából apáék inkább leléptek Ivettékhez meccset nézni.
Miután mindketten letusoltunk és hajatmostunk, megszerettük volna nézni a ma érkező ruháinkat, de azt mondták majd a végén felvesszük őket és akkor látjuk először magunkon, mert az milyen jó. Úgy látszik akkor külön fogalmunk van a jó dologról, de rájuk hagytuk. Begöndörítették a hajunkat szárítás után, Ivettét lazán fel is tűzték. Kisminkeltek minket, mintha magunktól nem tudnánk, de élveztük minden percét.
- Na most már jöhet a ruha - tapsolt Timi örömében.
Őszintén szólva örültem a végén hogy segítettek, ugyanis a ruhát nem tudtam volna felvenni talán még Ivett segítségével sem.
Miután nagy nehezen felvettük, ami már ránézésre is gyönyörű volt, de amikor megláttuk magunkat a tükörben, el sem hittük hogy mi így is tudunk kinézni.
- Rendben van lányok akkor most csináljunk pár fotót - jelentek meg apuék hirtelen fényképezőkkel a kezükben.
Ők nem elmentek itthonról?
Ezért is adtam hálát mikor kopogtak az ajtónkon. Egyből rohantam is kinyitni és konkrétan feltéptem az ajtót, majd teljesen lefagytam mikor megláttam Patrikot.
- Szia - nézett végig rajtam, mire teljesen elvörösödtem.
- Szia - mosolyogtam rá, miközben Milán elment mellettünk Ivetthez.
Patriknak nem kellett több, nem szerette volna ha mások bámulnak minket, így megragadta a karomat és egy húzással maga felé irányított, majd átkarolva a derekamat szorosan megölelt.
- Gyönyörű vagy - suttogta a fülembe, mire teljesen kirázott a hideg.
- Úgy látom sikerült megfelelő színt választani - utaltam a nyakkendőjére zavaromban.
Természetesen alaposan szemügyre vettem az öltözetét.
- Anyával alig találtunk ilyet, rendesen megdolgoztattál minket - nevetett fel, majd lassan elengedett és megajándékozott a mosolyával, pedig azt hittem már vörösebb nem lehetek, de ő elérte.
- Sziasztok fiúk! - köszöntek anyáék, de a hátuk mögött apáék is megjelentek.
- Jó estét - köszöntek vissza.
- Csinálunk rólatok pár képet és mehettek is - vázolta fel eanya.
Miután beállítgattak minket és kiélték a fotós álmaikat, szorosan megöleltek minket, majd apa megjegyezte hogy éjfélre legkésőbb azért érjek haza, plusz ha inni tervezek akkor csak mértékkel. Bár őszintén szólva nem tudom hogy gondolta azt hogy egy iskolai rendezvényen hagynak minket alkoholt fogyasztani. Jó, nyilván hoznak majd be dugi piát, de én nem leszek azok között, akik sorba állva egymásnak adogatják a flacskát és kettőt húzva belőle már világi részegeknek hiszik magukat.
- És mivel megyünk oda? - kérdezte Ivett.
- Apától elkértem a kocsit ma estére - válaszolta Patrik.
Meg nem mondom milyen márkájú volt a kocsi, mert egy kicsit sem konyítok ehhez, úgyhogy maradjunk annyiban hogy beszálltunk a sötétkék autóba. Mi előre, Ivették pedig hátra. Az utat kocsival 15 perc alatt gyorsan megtettük és pillanatok alatt már a hatalmas aulában találtuk magunkat, ahol kivolt minden világítva és minden szépen el volt rendezve. Tényleg tetszett. A bejáratnál odaadtuk a meghívóinkat és a helyére kaptunk egy nyomdát a csuklónk belső felére, hogy nyugodtan ki-be tudjunk járkálni, ha szeretnénk.
- Mi lenne ha innánk valami üdítőt először? - kérdezett minket Milán, mire beleegyezően bólintottunk.
Az asztalokhoz eljutva, töltöttünk magunknak, majd lassan kortyolgatva körül tekintettünk mégegyszer és elkezdtünk beszélgetni semleges témákról, Patrik pedig szorosan ott állt mellettem, ami titokban nagyon is jól esett.

Azonban a jó kedvünk hamar csökkent, mikor Flóráék jelentek meg - ki másék - és elég kihívó ruhát viseltek. Nem túlzok, ha azt mondom hogy az egész hátuk ki volt és nem az ízléses értelemben.
- Sziasztok fiúk - mosolyodott el Flóra - Nem jösztök el velünk táncolni?
Egyből minden idegvéződésemmel Patrikra néztem a kérdés hallatán hogy mit fog válaszolni. Mi van ha nem érek neki ennyit? Hiszen nem ígértem neki semmit sem... Még én sem tudom mire állok készen.
- Nem kösz - szólalt meg - Éppen most terveztünk mi is menni, nem igaz? - fordult mind a hármunk felé, mire kifújva az eddig bent tartott levegőt bólintottam a többiekkel és ott hagytuk a két döbbent lányt.
A táncparketre érve megálltam a fiúval szemben és rápillantottam, hogy most hogyan tovább, mire egy nyugtató mosolyt felém küldve megfogta a derekam a lassú szám kezdetén és közelebb vont magához. Kézségesen karoltam át a nyakát és fúrtam bele az arcomat a nyakába beszippantva az illatát. A derekamat átölelve dőlöngéltünk némán egészen két szám erejéig, nem érdekelt minket hogy a következő  már gyors volt. Utána lassan kibontakoztam az öleléséből és a szemkontaktust kerestem vele, amit hamar megtaláltam. Csak egy mosolyra tellett tőlem, ugyanis utána Ivett sikítva a nyakamba ugrott és közölte hogy táncoljunk.

Nagyon jól éreztük magunkat egész este, de 11 körül egyetértettünk abban hogy ennyi elég volt. Már éppen indultunk volna, amikor Enci, aki a DÖK elnöke, felállt a kis színpadra.
- Sziasztok! Nos, lehet hogy kicsit elcsépelt lesz, de a többség arra szavazott hogy, minden évszakban rendezzünk ilyen bálokat, valamint szavazzunk királyt és királynőt. Gondolom most már értitek miért mondtam hogy nyálas. Mivel nem tudtatok erről, így csak a DÖK csapata szavazott és örömmel jelentem be hogy az őszi bál nyertese az nem más, mint Várhegyi Blanka és Berczeli Patrik! - kiáltotta, mire mindenki tapsolni kezdett.
Zavartan kaptam a páromra a fejem, ő pedig mosolyogva átkarolta a derekam és elkezdett előre tolni.
A színpadon állva szerencsére nem kellett semmilyen beszédet mondani, csak kaptam egy szalagot, amire az  "Ősz szépe" volt ráirva, meg egy koronát levelekkel díszítve, amit már Patrik is magáének tudhatott.
Amikor már kezdtem volna megnyugodni és felfogni a dolgokat az iskolatársaim elkezdték skandálni hogy csókot követelnek, amire teljesen bepánikoltam. Az arcom valószínűleg hamu szürke színt vett fel és nem a fények miatt. Ijedten néztem körbe, miközben az emberek még mindig ezt az egy szót skandálták, főleg mikor Patrik megérintette a karomat és magafelé fordított hogy ráfigyeljek.
- Blanka... - kezdte.
- Ne haragudj, de nekem ez nem fog menni - ráztam a fejem és éreztem hogy bármelyik percben elsírhatom magam - Sajnálom - mondtam és leszaladtam egyenesen az udvar irányába.
Útközben még láttam ahogy Ivett aggódó pillantással figyel Milán mellől, ahogy Adri és Flóra gonoszul vigyorognak és ahogy Ákos győzedelmesen mosolyog Kincső mellett, aztán már kint is találtam magam, ahol megcsapott az enyhén hűvös szeptemberi levegő. Sietve ültem le az egyik padra, mert úgy éreztem bármelyik percben összeeshetek. Mikor odaértem leültem és még jobban fejbe csapott ez az egész. Istenem, pedig már azt hittem lehet egy normális estém! Pár könnycsepp kicsordult, de nem hagytam a többit is ilyen sorsra jutni. Nem lehetek egyszerűen ilyen gyenge!
- Blanka! - hallottam meg Patrik ismerős hangját, majd pár másodperc múlva már mellettem is ült.
- Blanka... figyelj én... - kezdte.
- Semmi baj, megértem ha nem akarsz több időt velem tölteni, nem ígértem neked semmit. Nem tudom egyáltalán mikor leszek készen egy új kapcsolatra... Könyörgöm még attól is bepánikolok, ha valaki megakar csókolni! - akadtam ki.
- Blanka! Ezt fejezd be! Igen, megakarlak csókolni, de még mennyire - hangsúlyozta ki - Viszont tudom hogy te még nem állsz készen erre és én ezt tiszteletben tartom! Nem akarlak sietettni már elmondtam és azt hittem ezt te is megértetted! - mondta feszülten.
- Persze, én csak... nem értem miért vársz rám, mikor ott van bárki más - értetlenkedtem.
- Ez nem aktuális még már mondtam - válaszolta.
- Ne haragudj, annyira idióta vagyok! - tört ki belőlem.
- Nem vagy az, csak most még nem tudod elrendezni magadban a dolgokat - nyugtatott meg.
- Azt hiszem igazad van - sóhajtottam.
- Figyelj, szeretném, ha a barátnőm lennél - mondta, nekem pedig leesett az állam - Nem foglak semmiben sem sietettni a te tempód szerint haladunk. Nekem már annyi is elég, ha tudom hogy mellettem vagy, nem más mellett - jelentette ki, mire méginkább ledöbbentem.
- Én... - akadt el a szavam.
- Nem kell most válaszolnod csak gondold át - kérte, de tudtam hogy ezen nincs mit átgondolnom.
- Igen, szívesen leszek a barátnőd. Bízok benned!
- Ennek most hihetetlenül örülök - mutatta meg az elképesztő mosolyát.
- Hidd el én is - mosolyodtam el én is.
- Gyere menjünk most már tényleg, mielőtt apukád többet nem enged el velem sehova se - mondta mire elnevettem magam és beleegyezésképpen felálltam és megfogtam a felém nyújtott kezét.
Ujjainkat egybekulcsolta és felém nézett hogy nem bánom-e, én pedig majd kicsattantam a boldogságtól.
Beérve vissza az iskolába, mikor megtaláltuk Ivettéket, a barátnőm most már vigyorogva nézett az összekulcsolt kezünkre és bólintott hogy indulhatunk. Először kitettük Milánékat, utána pedig a mi házunkhoz vettük az irányt. Pontosan éjfél előtt 10 perccel értünk be az utcánkba, úgyhogy kicentiztük.
- Nagyon jól éreztem magam, néhány dolgot figyelmenkívül hagyva - bukott ki belőlem, mikor az ajtónk előtt álltunk.
- Én is - mosolygott - Holnap hívlak, jó? - simított végig a karomon, mire libabőrös lettem.
- Rendben - válaszoltam, ő pedig fogta és jó szorosan magához ölelt.
Miután elváltunk, intettem neki egyet, majd kinyitottam az ajtót és beléptem a lakásba.
Anyáék már rég aludtak, de biztos vagyok benne hogy ha éjfél után értem volna haza, akkor tuti felébredtek volna rám. Így sietve mentem be a szobámba, majd egy gyors pizsire öltözés után boldogan dőltem be az ágyba. Pár perc múlva pedig láttam hogy a telefonom a legjobb barátnőm nevét írja ki, miközben a közös számunk elkezdett szólni.

Hetedik fejezet

Sziasztok!
Újra itt, elég hamar. Talán a tavaszi szünet teszi, nem tudom csak azt, hogy meghoztam a következő részt. Remélem elnyerem vele tetszéseteket! :)
Jó olvasást,
Docó

Szerintem nem meglepő, ha azt mondom a másnap olyan volt, mint a Kínos című sorozat egyik része. Kijelenthetem, hogy a legabszurdabb bál felkéréseket kapták a lányok. Szerenádtól kezdve, kopórsós jelenetig minden volt. Mi pedig Ivettel szerencsétlenül nézegettük ezeket az eseményeket és hol áradoztunk hogy milyen aranyosak, vagy esetleg megbotránkoztunk rajtuk, de egy biztos volt. Minden megpillantott különleges bálkérés után egyre lehangoltabbak lettünk. Én annyira nem, mert számítottam rá. Hiszen most szakítottunk Ákossal kb. 2 hete. Ki lenne olyan idióta, hogy egy érzelmileg sérült lányt fog elhívni? Na ugye...
Ellentétben velem, Ivetten jobban meglátszott. Próbáltam önteni belé a lelket hogy Milán úgyis elhívja, csak valami nagy durranást akar a fiú, így még mindig reménykedett.

Így ment ez egészen szerdáig, vagyis másnapig, amikor kémián ültünk második órában és Milán kiselőadást tartott, kísérlettel. Nem akarom szegény fiút hülyének titulálni, de megkérdőjeleztem, hogy sikerülni fog-e neki és hogy nem robbantja majd fel az iskolát.
Kiment a tanári asztalhoz és beállt mögé. Csöndben öntögette az anyagokat össze, mi pedig kérdő tekintettel figyeltük. A tanár elismerően nézte, de azért egyszer ő is beleszólt hogy nem azt kéne a kémcsőbe önteni. Őszintén szólva, ahogy egy pillantra elgondolkoztam rájöttem, hogy a kaucsuk gumi kiselőadásához nem is kell kísérlet! Ezért kérdőn figyeltem hogy vajon ki lesz a szerencsés a végen és én melegen ajánlottam, hogy az én barátnőm legyen.
- Na ezt ide, ezt meg ebbe és... - motyogta Milán.
És konkrétan egy rózsaszín szív röppent fel a levegőbe. Halvány fogalmam sincs hogy csinálta, de eszméletlenül jól nézett ki. Mindenki ámulva figyelte hogy ez most mi.
- Igazából azért vártam a mai napra, mert kémiánk van és már megbeszéltem két nappal ezelőtt Judit tanárnővel, hogy segít abban, hogy ez a kísérlet sikeresen legyen. Ez az egész azért volt, hogy megkérdezzem - fordult a barátnőm felé - Ivett eljösz velem a pénteki bálba? - tette fel a kérdést Milán.
- Igen, persze - mosolygott rá.
Igazából fülig ért a szája még akkor is, mikor Milán szólt neki hogy majd szünetben megbeszélik a részleteket és a tanárnő elkezdett órát tartani, a fiú pedig kiment lapokkal a kezében, hogy most már tényleg a kaucsuk gumiról tartson kiselőadást.

Kicsengő után mondtam Ivettnek hogy majd orán találkozunk, hagytam beszélgetni Milánnal. Ezért én inkább beálltam a büfébe, vettem magamnak csokis muffint egy dobozos kólát, illetve sok cukrot darabszámra. Boldog mosollyal pakoltam be a táskámba őket, majd megpillantottam valamit.
Ákos éppen elvezette Kincsőt a barátnőitől egészen a suli kertjéig, ami tele szebbnél szebb virágokkal. Láttam hogy mozog a szája, gondoltam értelmes emberként hogy valamit mondani akar neki, majd előhúzott egy plüss mackót, amire minden bizonnyal az volt rá írva, hogy elmegy-e vele a bálba, mert Kincső nagyot sikított, majd vadul bólogatva a volt barátom karjai közé vetette magát.
Kissé lefagyva néztem a jelenetet, úgymond sokkos állapotba kerültem, ezért jobbnak láttam, ha szélsebesen elhúzom a csíkot, de félszemmel még észrevettem, ahogy Patrik bámul engem és éppen nagyon szorongat valamit a kezében, előtte pedig az egyik osztálytársa, Réka állt. Így már tudtam, hogy biztos hogy egyedül fogom betenni a lábamat arra a bálra.
Kicsengő után még mindig Ivettet hallgattam, ahogy áradozik arról hogy elhívták a bálba vagy pedig hogy ha meglátja Ákost, akkor helyben kitekeri a nyakát.
- De komolyan ekkora egy gyökér gyereket - csóválta a fejét, miközben kiléptünk az ajtón, majd észrevettük, ahogy egy kisebb fajta tömeg áll valaki körül. Amikor kiléptünk, mindenki ránk nézett, majd mint egy filmben Patrik lépett előre, egy hatalmas dobozzal, amire rá volt írva hogy Blankának. Döbbenten néztem és közeledtem a fiú felé, aki csak folyamatosan mosolygott rám.
- Tessék ez a tiéd - nyújtotta át, mintha nem tudnám.
Elvettem tőle, majd kíváncsian kezdtem el kibontani a nagy, kék dobozt. Mikor kibontottam, akkor újra egy kék dobozt pillantottam meg, csak kisebbet és ez így ment legalább 10 dobozon át, amikor már egy akkorát tartottam magamnál, mint a tenyerem.
- Ez az utolsó - nézett rám Patrik.
Lassan bontottam ki, majd a belsejében találtam egy papírcetlit. Kitágult szemekkel fordítottam meg, majd olvastam el a csupán csak 4 szavas kérdést. 'Eljösz velem a bálba?'
- Igen, el - bólogattam, majd ránéztem.
Ő pedig odajött hozzám és szorosan megölelt.
- Ez most már egy randi hercegnő - suttogta a fülembe, mire a randi szó hallatára kicsit megmerevedtem - Hé, Blanka - tolt el magától - Én nem sietettlek semmiben sem. Olyan tempóban fogunk mindenben haladni, ahogyan azt te szeretnéd. Rendben? - nyugtatott meg.
- Rendben - mosolyogtam rá őszintén és láttam hogy a tömeg kezd eloszlani.
- Akkor már csak annyi dolgod van, hogy elmond milyen színű nyakkendőt vegyek fel, ami illik a ruhádhoz. Egyet kérek, hogy ne rózsaszínt - nézett rám.
- Szerencséd van. Nem rajongok a rózsaszínért - kacsintottam.
- Azt hiszem most egy kő esett le a szívemről - sóhajtott drámaian.
- Gondoltam, fogadok ezen izgultál a legjobban - bólogattam megértően.
- Persze - mosolygott rám.
Még megbeszéltük, hogy hányra jön értem pénteken és hogy mindenképpen küldök üzenetet a ruhám színét illetően, majd Ivettel együtt hazafele vettük az irányt, aki megállás nélkül visítozott.
- Ezt hiszem el! Én megmondtam, hát nem aranyos? - olvadozott.
- De az - mosolyodtam el, majd kimondtam ami eddig is foglalkoztatott - Azt mondta hogy ez már egy randi.
- Hogy mi? - döbbent le a barátnőm.
- Jól hallottad - néztem rá.
- És mit válaszoltál? - kérdezte.
- Pánikba estem, aztán mikor észrevette közölte, hogy olyan tempóban haladunk, ahogy csak én akarom - meséltem.
- Megfogtad az Isten lábát ezzel a fiúval Blan - szólított az általa kreált becenevemen.
- Talán - gondolkoztam el.
- De ez csak egyet jelent - mondta.
- Ugyan mit?
- Megyünk vásárolni! - kezdelt el ugrálni az utca közepén.
Ezért történt az, hogy mindketten hazamentünk pénzt kérni a szülőktől, plusz elmeséltem anyáéknak a mai napomat, akik közölték hogy ha ez  a Patrik randira hívott, akkor feltétlenül meg kell ismerniük. Én pedig lealkudtam egy pár perces beszélgetésre pénteken és hogy majd később meghívjuk hozzánk. Ez így helyes.
Négykor találkoztunk Ivettel a buszmegállóba, majd 1-es busszal elmentünk a Plázáig, ahol belevetettük magunkat a nagy keresésbe. 2 óra után sem találtunk semmit, így inkább beültünk kajálni és elhalasztottuk a folytatást holnapra.

Este Ivettel skypeoltunk, amikor rákattintottam egy oldalra.
- Ív ezt látnod kell - becéztem, majd elküldtem neki a linket.
- Úristen ez lesz az! - kiáltotta el magát a barátnőm, majd azonnal hozzá is láttunk, hogy megrendeljük őket. Utána már csak annyi dolgom volt, hogy írtam egy SMS-t a kísérőmnek.
'Türkízkék, sok sikert!'

Hatodik fejezet

Sziasztok!

Igen tudom, majdnem két hónap kihagyás. Igazából több dologra tudnám fogni ( kampány, ihlet hiány ), de gondolom nem nagyon izgat titeket. Lényeg a lényeg meghoztam az új részt! :)

Jó olvasást

Docó

Elérkezett ez a nap is. A diákok által elnevezett "tanárok örömmel szívatják a kölyköket" nap. Ez onnan ered, hogy pár évvel ezelőtt a matektanár - ki más - eléggé megszívatta az egyik osztályt és ez minden évben ugyanekkor ismétlődik, majd valahogy a többi tanár is kedvet kapott az első ilyen alkalom után. Tehát úgymond ekkor élik ki a tanárok az idegbeteg álmaikat nekünk pedig tűrnünk kell, mert szerintük az év többi napja meg a miénk. Nos, ha a miénk lenne úgy vélem nem kéne dolgozatot írni vagy felelni, igazából akkor be sem járnék.
Pedig reggel olyan halál nyugodtan felkeltem, megittam a szokásos kakaó adagomat, elkészültem és indultam suliba.
Az épületbe beérve a diákok már negyvenkor sprinteltek be és ahogy nézegettem be a termekbe, szögegyenes háttal ültek és várták a tanárokat.
A mi első óránk irodalom volt. Kálmánné aránylag mindig normális, de azért ha ideges lesz, ő is tud kemény lenni.
Becsengetéskor pontosan jött, a könyveit ledobta a padra majd közölte hogy felelni fogunk Bessenyei Györgyből.
- Önként jelentkező? - nézett körbe, mire az egész osztály síri csendben ült tovább a helyén.
- Akkor majd én választok - nézett bele a kis könyvébe, amin az összes osztály névsora és jegyei benne volt, akiket tanít - Legyen Tímea.
- Tanárnő, nem tudtam készülni, mert tegnap kórházban voltam - magyarázkodott, mint mindig.
- És mond csak... az egész hétvégét a kórházban töltötted? - vonta fel a szemöldökét, mire a lány nem válaszolt - Jól van, akkor ez egyes - írta be - Balázs? - szúrta ki a következő embert.
- Tanárnő, én sem tanultam - válaszolta a fiú.
- Te is a kórházban töltötted az egész hétvégédet?
- Nem - válaszolta.
- Rendben van 11.A... akkor most mindenkin végig megyünk. Gábor?
- Nem tudom tanárnő - felelte, Kálmánné pedig készségesen írta be folyamatosan az egyeseket Ineztől át egészen Bendiig.
Nem tudom elhinni! Tudták hogy ma van a mi évünk össz péntek 13-ja, és nem tanultak legalább erre az egy napra.
- Rendben van, akkor mindenki vegyen elő egy lapot és azt fogjuk játszani hogy van 10 percetek hogy mindent leírjatok Bessenyeiről és akkor már tegyük hozzá a magyar felvilágosodást is - csapta össze a kezét élvezettel, mire Zoli hangosan felsóhajtott - Na mi az? Csenkey Zoltán esetleg ismeri ezt a játékot?
- Zoli ismeri - válaszolt egyes szám harmadik személyben magáról - És úgy gondolja hogy elég tré játék.

- 11.A nem hiszem el! Azonnal vegyetek elő egy lapot! 10 percetek van se több, se kevesebb! Egész után 5 perccel beszedem mindenkiét, kezdhetitek! - csapta össze a két tenyerét.

Fél másodperc alatt elővarázsoltam egy papírlapot a táskámból - minden lehetőségre felkészültem -, majd kivettem egy tollat a tolltartómból  és sebesen írni kezdtem. A végére már a kezem szakadt le, aztán amikor közölte hogy "még egy percetek van", akkor ráhíztam mert még volt vagy öt hosszú mondatom.

- Lejárt az idő! Az utolsók szedjék össze a lapokat - mondta Kálmánné. 

Bius, Dani és Marci kelletlenül felkelt hogy elvegye a többi osztálytársunktól a lapot.

Miután letették a tanári asztalra, visszaültek a helyükre és a tanárnő megkezdte a kegyetlen, monoton diktálást. A monológja közben pedig észrevétlenül beletett egy-egy kérdést, majd felszólított valakit, akinek persze fogalma sem volt miről van szó, ugyanis csak bambult ki a fejéből. Tehát valahogy így telt el ez az egész nap.

- Komolyan mondom, ha ma lett volna nyolcadik óránk, biztos felakasztom magam - fakadt ki Ivett, az iskolából kijövet.

- Ne is mond - rázott ki a hideg - De a lényeg, hogy végre elmehetek átvenni a könyvemet! - csillantak fel a szemeim.

- Remek - forgatta szemét a barátnőm - De utána kötelezően be kell ülnöd velem a KFC-be - jelentette ki.

- Tehát elkísérsz? - játszottam a meglepődöttet.

- Nem Blanka, gondoltam elindulunk külön, aztán majd ott találkozunk... hát persze hogy megyek! Mégis mit hittél? - nézett rám furán.

- Semmit, csak játszottam a hülyét -vigyorogtam.

- Neked nem kell játszanod, mert már az vagy, ne aggódj - vágott vissza kegyetlenül.

- Aú! Ez most komolyan szíven ütött - pillantottam rá fájdalmasan, kezemet a szívemhez szorítva.

- Majd akkor túl lépsz rajta - vont vállat.

- Igazán kedves vagy, mint legjobb barátnőm tényleg.

- Tudom - húzta ki magát.

- Ezt nem bóknak szántam - ráztam.

- Nem? Akkor gyakarold a hangsúlyozást - kacsintott, mire elnevettem magam és ez ment, amíg be nem értünk a plázába.

- Hallottad hogy mi lesz pénteken? - érdeklődött a barátnőm, miután leültünk hogy az iTwistünket, sültkrumplival és shake-val elfogyasszuk. 

- Nem. Ugyan mi lenne? Péntek? - értetlenkedtem.

- Nem is te lennél - sóhajtott fáradtan - Ősz köszöntő bál, fiúk hívnak lányokat, szép báliruhák az ősz szineiben, tánc és szerelem - kalandozott el.

- Föld hívja Ivettet - lóbáltam előtte a kezemet - Szállj vissza közénk vagy leöntelek - mondtam, mire rám kapta a tekintetét - Na és mégis te honnan tudod ezt?

- Mondjuk hogy a suli folyosója tele van ragasztva ezzel? 

- Most komolyan én honnan tudjam? Ki se mertem menni egész nap a teremből, még pisilni se könyörgöm. Nem hiányzott volna nekem, ha a terrornapon elkap valamelyik tanár - közöltem.

- Jó, a lényeg hogy már tudod - bólintott.

- Aha tudom hogy mehetek egyedül erre az egészre, mert te úgyis elrángatsz - helyeseltem.

- Én is egyedül megyek!

- Persze, persze. Milán el fog hívni ezen ne görcsölj - legyintettem.

- Hát nem lenne rossz - pirult el - Viszont én nem aggódnék a helyedben, szerintem Patrik meghív - mosolygott.

- Hogyne! Biztos minden vágya hogy egy érzelmileg totálkáros lányt hívjon el, mikor ott van a fél suli, aki epekedik utána és sajnos az a baj hogy ebbe még néhány fiú is beletartozik - mondtam halál komolyan, mire barátnőm elnevette magát.

- Majd meglátjuk - mosolyogott továbbra is - Ja és azt kihagytam, hogy a plakátokon az állt, hogy a fiúknak valami látványos módon kell elhívniuk a lányokat.

- Ez aztán a remek! Most nem tudom mi a jobb hogy olvadozhatunk milyen kreatívan teszik ezt meg, vagy hogy, mint szinglik bámulhatjuk a többi szinglivel, hogy minket így nem kérnek meg - gondolkoztam hangosan - Hm... szerintem kétségkívül a második. Egy isteneset fogunk égni, legalábbis én - döntöttem el.

- Olyan negatív vagy - rázta a fejét.

- Én inkább azt mondanám hogy reálisan gondolkodom - kaptam be egy újabb sültkrumplit.