Harmadik fejezet

Sziasztok itt a harmadik fejezet, kommenteljetek, iratkozzatok fel ha tetszik :)

Jó olvasást,

Docó

Anyáék eleinte nem akartak belemenni, hogy én egy fiúval megyek bárhová is, főleg hogy alig két hete mentünk szét Ákossal, de miután elmondtam nekik hogy  csak barátként gondoltuk, valamennyire sikerült megnyugodniuk. Sőt, mikor közöltem hogy Ivett is jön, abszolút lehiggadtak. Azért ez elég vicces hogy benne jobban bíznak, mint a saját lányukban. Ráadásul Ivett a felelőtlenebb. Hogy is van ez?

Másnap reggel direkt hatkor felkeltem, fél órával hamarabb, mint szoktam hogy kezdjek valamit a hajammal, mert ez a lobbonc sehogy sem áll,  tehát ha begöndörítem, ha kivasalom akkor is hullámosba visszaugrik és néha már nagyon unom. Ma reggel a vasalással próbálkozom és a végén elégedetten konstantálom hogy egyenes, de tudom hogy mire a sulihoz érek nem lesz teljesen az csak valamennyire marad meg benne.
Az emeletről leérve a konyhapulton szokásosan ott van az uzsim és a reggeli kakaóm, amit anya elkészített.
- Szia - köszöntem.
- Szia Blanka - mosolyog anya - Milyen napod lesz ma?
- Angol tz, fizika doga, irodalom felelés - húztam el a számat.
- Készültél?
- Persze, és van egy olyan sejtésem hogy az osztályból maximum hárman tudják rajtam kívül, így tuti segitenem kell majd az összesnek - néztem magam elé,  felkészülve  a mai napra, miközben a kakaómat ittam.

Miután végeztem betettem a mosogatóba, öntöttem bele vizet, elköszöntem anyától és siettem kifele a buszhoz, nehogy lekéssem. A buszra felszállva a legalább 10kg-os táskámmal sikeresen észrevettem Ivettet, aki vadul integetett hátul.
- Hali - köszönt boldogan - Anyudék mit mondtak? - támadt le azonnal.
- Elengedtek - böktem ki.
Na igen, ezek után következett egy két perces sikító roham.
- El sem hiszem! Végre három év után! Érted Blanka? Három rohadt hosszú év után randim lesz Milánnal - dobbantgatott a lábával.
Az már teljesen más kérdés hogy az egész busz minket bámult. Ugyan már, szerintem még élvezik is, reggel ilyen felemelő második ébresztővel keltjük őket.
- Nem akarlak elkeseríteni, de mi Patrikkal barátként megyünk, ergo valószínű hogy akkor Milán is úgy fogja venni - lomboztam le.
- Nem teheti meg - jelentette ki.
- De sajnos megteheti - bólogattam - Csak akkor nem fogja annak venni, ha teszel végre valamit érte.
- Például? - nézett rám kíváncsian.
- Mondjuk beszélgess vele! - mondtam a legfontosabb dolgot.
- Hékás, én szoktam vele beszélgetni, jó? - védte be magát.
- A szívesen és a máskor meg a jó reggelt, majd a hajad mögé elbújás nem tartozik a beszélgetés fogalmába - magyaráztam meg.
- Rendben, akkor mit csináljak szerinted? - adta meg magát.
- Kérdezgesd a hobbijáról, mit tudom én... mondjuk szereti a kosarat, kérd meg hogy magyarázza el vagy akármi - adtam tippet.
- Értettem főnökasszony - szalutált.
- Nagyon helyes - álltam fel a leszálláshoz.
A buszról leérve megláttuk Adrit, amint Flóráékkal bandázik már megint és amikor észrevettek minket elkezdtek rajtunk röhögni.
- Ez meg mi a franc? - kérdezte kulturáltan Ivett.
- Ezt most komolyan tőlem kérded? - nézek rá - Egyszerű. Át állt a hazug!
- De miért? - szomorodott el.
- Ribancnak lenni úgy látszik jobb, mint normális embernek - vontam vállat.

Adri aznap nem szólt hozzánk, sőt egész héten sem. Nem keresett minket, nem írt és a stílusa is elkezdett változni. Folyamatosan szívatta a kicsiket, nyávogott és hisztizett. A többiek persze minket kérdeztek hogy mi van vele, de mi csak annyit mondtunk, hogy neki a másik életstílus jobban tetszik. Mi pedig Ivettel egész héten kedvtelenek voltunk. Végül is elvesztettük az másik legjobb barátnőnket egy suhintásra. Persze mikor Patrik átjött megkérdezni hogy elengedtek-e, akkor mosolyogtam, meg minden - meglepően őszinte voltam - és megbeszéltük hogy péntek délutánra akkor beiktatjuk a mozit, ami ma van  Egyrészt, mert anyáék csak hétvégére, illetve még a péntekre bólintottak rá, másrészről időm nem lett volna a tanulás miatt elmenni bárhová is.

Délután igen nagy gondban voltam abban, hogy mit vegyek fel és hogy Ivett mit vegyen fel. Az én ruhaválasztásom hamar megvolt, de amikor a barátnőm beállított legalább tíz ruha összeállítással, akkor egy kicsit szívrohamot kaptam. Komolyan, egy órán keresztül folyamatosan váltogatta a ruháit, én meg már az utolsónál agybajt kaptam.
- És ez milyen? - jött ki még egyben.
- Gyönyörű - pillantottam fel rá a telefonomból unottan.
- Mindegyikre ezt mondod! - kiált rám.
- Istenem... vedd fel ezt, ezzel meg ezt - dobáltam hozzá egy farmert meg fekete toppot és egy kockás inget - Aztán most már hagyd abba a divatbemutatót, mert elfogunk késni és ha a hajaddal is ezt fogod csinálni  és esküszöm kinyírlak - fenyegettem meg.
- Jól van értettem - nevetett fel - Igyeszek!
Egy fél óra múlva már készen voltunk, így amikor Ivett az utolsó simításokat elvégezte a sminkjén, én pedig bedobáltam a fontosabb cuccaimat a táskámba, végre el indultunk.