Hatodik fejezet

Sziasztok!

Igen tudom, majdnem két hónap kihagyás. Igazából több dologra tudnám fogni ( kampány, ihlet hiány ), de gondolom nem nagyon izgat titeket. Lényeg a lényeg meghoztam az új részt! :)

Jó olvasást

Docó

Elérkezett ez a nap is. A diákok által elnevezett "tanárok örömmel szívatják a kölyköket" nap. Ez onnan ered, hogy pár évvel ezelőtt a matektanár - ki más - eléggé megszívatta az egyik osztályt és ez minden évben ugyanekkor ismétlődik, majd valahogy a többi tanár is kedvet kapott az első ilyen alkalom után. Tehát úgymond ekkor élik ki a tanárok az idegbeteg álmaikat nekünk pedig tűrnünk kell, mert szerintük az év többi napja meg a miénk. Nos, ha a miénk lenne úgy vélem nem kéne dolgozatot írni vagy felelni, igazából akkor be sem járnék.
Pedig reggel olyan halál nyugodtan felkeltem, megittam a szokásos kakaó adagomat, elkészültem és indultam suliba.
Az épületbe beérve a diákok már negyvenkor sprinteltek be és ahogy nézegettem be a termekbe, szögegyenes háttal ültek és várták a tanárokat.
A mi első óránk irodalom volt. Kálmánné aránylag mindig normális, de azért ha ideges lesz, ő is tud kemény lenni.
Becsengetéskor pontosan jött, a könyveit ledobta a padra majd közölte hogy felelni fogunk Bessenyei Györgyből.
- Önként jelentkező? - nézett körbe, mire az egész osztály síri csendben ült tovább a helyén.
- Akkor majd én választok - nézett bele a kis könyvébe, amin az összes osztály névsora és jegyei benne volt, akiket tanít - Legyen Tímea.
- Tanárnő, nem tudtam készülni, mert tegnap kórházban voltam - magyarázkodott, mint mindig.
- És mond csak... az egész hétvégét a kórházban töltötted? - vonta fel a szemöldökét, mire a lány nem válaszolt - Jól van, akkor ez egyes - írta be - Balázs? - szúrta ki a következő embert.
- Tanárnő, én sem tanultam - válaszolta a fiú.
- Te is a kórházban töltötted az egész hétvégédet?
- Nem - válaszolta.
- Rendben van 11.A... akkor most mindenkin végig megyünk. Gábor?
- Nem tudom tanárnő - felelte, Kálmánné pedig készségesen írta be folyamatosan az egyeseket Ineztől át egészen Bendiig.
Nem tudom elhinni! Tudták hogy ma van a mi évünk össz péntek 13-ja, és nem tanultak legalább erre az egy napra.
- Rendben van, akkor mindenki vegyen elő egy lapot és azt fogjuk játszani hogy van 10 percetek hogy mindent leírjatok Bessenyeiről és akkor már tegyük hozzá a magyar felvilágosodást is - csapta össze a kezét élvezettel, mire Zoli hangosan felsóhajtott - Na mi az? Csenkey Zoltán esetleg ismeri ezt a játékot?
- Zoli ismeri - válaszolt egyes szám harmadik személyben magáról - És úgy gondolja hogy elég tré játék.

- 11.A nem hiszem el! Azonnal vegyetek elő egy lapot! 10 percetek van se több, se kevesebb! Egész után 5 perccel beszedem mindenkiét, kezdhetitek! - csapta össze a két tenyerét.

Fél másodperc alatt elővarázsoltam egy papírlapot a táskámból - minden lehetőségre felkészültem -, majd kivettem egy tollat a tolltartómból  és sebesen írni kezdtem. A végére már a kezem szakadt le, aztán amikor közölte hogy "még egy percetek van", akkor ráhíztam mert még volt vagy öt hosszú mondatom.

- Lejárt az idő! Az utolsók szedjék össze a lapokat - mondta Kálmánné. 

Bius, Dani és Marci kelletlenül felkelt hogy elvegye a többi osztálytársunktól a lapot.

Miután letették a tanári asztalra, visszaültek a helyükre és a tanárnő megkezdte a kegyetlen, monoton diktálást. A monológja közben pedig észrevétlenül beletett egy-egy kérdést, majd felszólított valakit, akinek persze fogalma sem volt miről van szó, ugyanis csak bambult ki a fejéből. Tehát valahogy így telt el ez az egész nap.

- Komolyan mondom, ha ma lett volna nyolcadik óránk, biztos felakasztom magam - fakadt ki Ivett, az iskolából kijövet.

- Ne is mond - rázott ki a hideg - De a lényeg, hogy végre elmehetek átvenni a könyvemet! - csillantak fel a szemeim.

- Remek - forgatta szemét a barátnőm - De utána kötelezően be kell ülnöd velem a KFC-be - jelentette ki.

- Tehát elkísérsz? - játszottam a meglepődöttet.

- Nem Blanka, gondoltam elindulunk külön, aztán majd ott találkozunk... hát persze hogy megyek! Mégis mit hittél? - nézett rám furán.

- Semmit, csak játszottam a hülyét -vigyorogtam.

- Neked nem kell játszanod, mert már az vagy, ne aggódj - vágott vissza kegyetlenül.

- Aú! Ez most komolyan szíven ütött - pillantottam rá fájdalmasan, kezemet a szívemhez szorítva.

- Majd akkor túl lépsz rajta - vont vállat.

- Igazán kedves vagy, mint legjobb barátnőm tényleg.

- Tudom - húzta ki magát.

- Ezt nem bóknak szántam - ráztam.

- Nem? Akkor gyakarold a hangsúlyozást - kacsintott, mire elnevettem magam és ez ment, amíg be nem értünk a plázába.

- Hallottad hogy mi lesz pénteken? - érdeklődött a barátnőm, miután leültünk hogy az iTwistünket, sültkrumplival és shake-val elfogyasszuk. 

- Nem. Ugyan mi lenne? Péntek? - értetlenkedtem.

- Nem is te lennél - sóhajtott fáradtan - Ősz köszöntő bál, fiúk hívnak lányokat, szép báliruhák az ősz szineiben, tánc és szerelem - kalandozott el.

- Föld hívja Ivettet - lóbáltam előtte a kezemet - Szállj vissza közénk vagy leöntelek - mondtam, mire rám kapta a tekintetét - Na és mégis te honnan tudod ezt?

- Mondjuk hogy a suli folyosója tele van ragasztva ezzel? 

- Most komolyan én honnan tudjam? Ki se mertem menni egész nap a teremből, még pisilni se könyörgöm. Nem hiányzott volna nekem, ha a terrornapon elkap valamelyik tanár - közöltem.

- Jó, a lényeg hogy már tudod - bólintott.

- Aha tudom hogy mehetek egyedül erre az egészre, mert te úgyis elrángatsz - helyeseltem.

- Én is egyedül megyek!

- Persze, persze. Milán el fog hívni ezen ne görcsölj - legyintettem.

- Hát nem lenne rossz - pirult el - Viszont én nem aggódnék a helyedben, szerintem Patrik meghív - mosolygott.

- Hogyne! Biztos minden vágya hogy egy érzelmileg totálkáros lányt hívjon el, mikor ott van a fél suli, aki epekedik utána és sajnos az a baj hogy ebbe még néhány fiú is beletartozik - mondtam halál komolyan, mire barátnőm elnevette magát.

- Majd meglátjuk - mosolyogott továbbra is - Ja és azt kihagytam, hogy a plakátokon az állt, hogy a fiúknak valami látványos módon kell elhívniuk a lányokat.

- Ez aztán a remek! Most nem tudom mi a jobb hogy olvadozhatunk milyen kreatívan teszik ezt meg, vagy hogy, mint szinglik bámulhatjuk a többi szinglivel, hogy minket így nem kérnek meg - gondolkoztam hangosan - Hm... szerintem kétségkívül a második. Egy isteneset fogunk égni, legalábbis én - döntöttem el.

- Olyan negatív vagy - rázta a fejét.

- Én inkább azt mondanám hogy reálisan gondolkodom - kaptam be egy újabb sültkrumplit.