Hetedik fejezet

Sziasztok!
Újra itt, elég hamar. Talán a tavaszi szünet teszi, nem tudom csak azt, hogy meghoztam a következő részt. Remélem elnyerem vele tetszéseteket! :)
Jó olvasást,
Docó

Szerintem nem meglepő, ha azt mondom a másnap olyan volt, mint a Kínos című sorozat egyik része. Kijelenthetem, hogy a legabszurdabb bál felkéréseket kapták a lányok. Szerenádtól kezdve, kopórsós jelenetig minden volt. Mi pedig Ivettel szerencsétlenül nézegettük ezeket az eseményeket és hol áradoztunk hogy milyen aranyosak, vagy esetleg megbotránkoztunk rajtuk, de egy biztos volt. Minden megpillantott különleges bálkérés után egyre lehangoltabbak lettünk. Én annyira nem, mert számítottam rá. Hiszen most szakítottunk Ákossal kb. 2 hete. Ki lenne olyan idióta, hogy egy érzelmileg sérült lányt fog elhívni? Na ugye...
Ellentétben velem, Ivetten jobban meglátszott. Próbáltam önteni belé a lelket hogy Milán úgyis elhívja, csak valami nagy durranást akar a fiú, így még mindig reménykedett.

Így ment ez egészen szerdáig, vagyis másnapig, amikor kémián ültünk második órában és Milán kiselőadást tartott, kísérlettel. Nem akarom szegény fiút hülyének titulálni, de megkérdőjeleztem, hogy sikerülni fog-e neki és hogy nem robbantja majd fel az iskolát.
Kiment a tanári asztalhoz és beállt mögé. Csöndben öntögette az anyagokat össze, mi pedig kérdő tekintettel figyeltük. A tanár elismerően nézte, de azért egyszer ő is beleszólt hogy nem azt kéne a kémcsőbe önteni. Őszintén szólva, ahogy egy pillantra elgondolkoztam rájöttem, hogy a kaucsuk gumi kiselőadásához nem is kell kísérlet! Ezért kérdőn figyeltem hogy vajon ki lesz a szerencsés a végen és én melegen ajánlottam, hogy az én barátnőm legyen.
- Na ezt ide, ezt meg ebbe és... - motyogta Milán.
És konkrétan egy rózsaszín szív röppent fel a levegőbe. Halvány fogalmam sincs hogy csinálta, de eszméletlenül jól nézett ki. Mindenki ámulva figyelte hogy ez most mi.
- Igazából azért vártam a mai napra, mert kémiánk van és már megbeszéltem két nappal ezelőtt Judit tanárnővel, hogy segít abban, hogy ez a kísérlet sikeresen legyen. Ez az egész azért volt, hogy megkérdezzem - fordult a barátnőm felé - Ivett eljösz velem a pénteki bálba? - tette fel a kérdést Milán.
- Igen, persze - mosolygott rá.
Igazából fülig ért a szája még akkor is, mikor Milán szólt neki hogy majd szünetben megbeszélik a részleteket és a tanárnő elkezdett órát tartani, a fiú pedig kiment lapokkal a kezében, hogy most már tényleg a kaucsuk gumiról tartson kiselőadást.

Kicsengő után mondtam Ivettnek hogy majd orán találkozunk, hagytam beszélgetni Milánnal. Ezért én inkább beálltam a büfébe, vettem magamnak csokis muffint egy dobozos kólát, illetve sok cukrot darabszámra. Boldog mosollyal pakoltam be a táskámba őket, majd megpillantottam valamit.
Ákos éppen elvezette Kincsőt a barátnőitől egészen a suli kertjéig, ami tele szebbnél szebb virágokkal. Láttam hogy mozog a szája, gondoltam értelmes emberként hogy valamit mondani akar neki, majd előhúzott egy plüss mackót, amire minden bizonnyal az volt rá írva, hogy elmegy-e vele a bálba, mert Kincső nagyot sikított, majd vadul bólogatva a volt barátom karjai közé vetette magát.
Kissé lefagyva néztem a jelenetet, úgymond sokkos állapotba kerültem, ezért jobbnak láttam, ha szélsebesen elhúzom a csíkot, de félszemmel még észrevettem, ahogy Patrik bámul engem és éppen nagyon szorongat valamit a kezében, előtte pedig az egyik osztálytársa, Réka állt. Így már tudtam, hogy biztos hogy egyedül fogom betenni a lábamat arra a bálra.
Kicsengő után még mindig Ivettet hallgattam, ahogy áradozik arról hogy elhívták a bálba vagy pedig hogy ha meglátja Ákost, akkor helyben kitekeri a nyakát.
- De komolyan ekkora egy gyökér gyereket - csóválta a fejét, miközben kiléptünk az ajtón, majd észrevettük, ahogy egy kisebb fajta tömeg áll valaki körül. Amikor kiléptünk, mindenki ránk nézett, majd mint egy filmben Patrik lépett előre, egy hatalmas dobozzal, amire rá volt írva hogy Blankának. Döbbenten néztem és közeledtem a fiú felé, aki csak folyamatosan mosolygott rám.
- Tessék ez a tiéd - nyújtotta át, mintha nem tudnám.
Elvettem tőle, majd kíváncsian kezdtem el kibontani a nagy, kék dobozt. Mikor kibontottam, akkor újra egy kék dobozt pillantottam meg, csak kisebbet és ez így ment legalább 10 dobozon át, amikor már egy akkorát tartottam magamnál, mint a tenyerem.
- Ez az utolsó - nézett rám Patrik.
Lassan bontottam ki, majd a belsejében találtam egy papírcetlit. Kitágult szemekkel fordítottam meg, majd olvastam el a csupán csak 4 szavas kérdést. 'Eljösz velem a bálba?'
- Igen, el - bólogattam, majd ránéztem.
Ő pedig odajött hozzám és szorosan megölelt.
- Ez most már egy randi hercegnő - suttogta a fülembe, mire a randi szó hallatára kicsit megmerevedtem - Hé, Blanka - tolt el magától - Én nem sietettlek semmiben sem. Olyan tempóban fogunk mindenben haladni, ahogyan azt te szeretnéd. Rendben? - nyugtatott meg.
- Rendben - mosolyogtam rá őszintén és láttam hogy a tömeg kezd eloszlani.
- Akkor már csak annyi dolgod van, hogy elmond milyen színű nyakkendőt vegyek fel, ami illik a ruhádhoz. Egyet kérek, hogy ne rózsaszínt - nézett rám.
- Szerencséd van. Nem rajongok a rózsaszínért - kacsintottam.
- Azt hiszem most egy kő esett le a szívemről - sóhajtott drámaian.
- Gondoltam, fogadok ezen izgultál a legjobban - bólogattam megértően.
- Persze - mosolygott rám.
Még megbeszéltük, hogy hányra jön értem pénteken és hogy mindenképpen küldök üzenetet a ruhám színét illetően, majd Ivettel együtt hazafele vettük az irányt, aki megállás nélkül visítozott.
- Ezt hiszem el! Én megmondtam, hát nem aranyos? - olvadozott.
- De az - mosolyodtam el, majd kimondtam ami eddig is foglalkoztatott - Azt mondta hogy ez már egy randi.
- Hogy mi? - döbbent le a barátnőm.
- Jól hallottad - néztem rá.
- És mit válaszoltál? - kérdezte.
- Pánikba estem, aztán mikor észrevette közölte, hogy olyan tempóban haladunk, ahogy csak én akarom - meséltem.
- Megfogtad az Isten lábát ezzel a fiúval Blan - szólított az általa kreált becenevemen.
- Talán - gondolkoztam el.
- De ez csak egyet jelent - mondta.
- Ugyan mit?
- Megyünk vásárolni! - kezdelt el ugrálni az utca közepén.
Ezért történt az, hogy mindketten hazamentünk pénzt kérni a szülőktől, plusz elmeséltem anyáéknak a mai napomat, akik közölték hogy ha ez  a Patrik randira hívott, akkor feltétlenül meg kell ismerniük. Én pedig lealkudtam egy pár perces beszélgetésre pénteken és hogy majd később meghívjuk hozzánk. Ez így helyes.
Négykor találkoztunk Ivettel a buszmegállóba, majd 1-es busszal elmentünk a Plázáig, ahol belevetettük magunkat a nagy keresésbe. 2 óra után sem találtunk semmit, így inkább beültünk kajálni és elhalasztottuk a folytatást holnapra.

Este Ivettel skypeoltunk, amikor rákattintottam egy oldalra.
- Ív ezt látnod kell - becéztem, majd elküldtem neki a linket.
- Úristen ez lesz az! - kiáltotta el magát a barátnőm, majd azonnal hozzá is láttunk, hogy megrendeljük őket. Utána már csak annyi dolgom volt, hogy írtam egy SMS-t a kísérőmnek.
'Türkízkék, sok sikert!'