Tizenegyedik fejezet

Mindannyian a kanapé, fotel és egyéb más mögött nyomorogtuk, elbújva cimszó alatt, várva hogy Milán meghozza a szülinapost.
Amikor hallottuk hogy az ajtó nyílik, mindenki pisszegte le a másikat, ami önmagában már hangosnak számított.
Az ajtónyitódás hangjára egyszerre egyenesedtünk ki, egymást lökdösve. Valljuk be, nem volt valami tágas a nappali 20 ember számára.
- Meglepetés! - kiáltottuk mindannyian, mire a barátnőm sokkot kapva torpant meg, majd fejét a barátja fejébe fúrva elbújt egy pillanatra.
Mindenki odament hozzá, felköszöntötte és a buli címszó alatt levő összejövetel elkezdődött.
- Na sikerült végre meglepnem téged? - vigyorogtam a barátnőmre, majd lefagytam - Nem mond, hogy tudtál erről!
- Nem, nem! Dehogy is! - tiltakozott.
- Ív, ismerlek egy jó pár éve és látom rajtad, hogy ha kamuzol - világosítottam fel.
- Jó, az igazság az, hogy nem tudtam, de erősen sejtettem. Hiszen, ki ne szervezne a legjobb barátnőjének egy meglepetés partit a 18. születésnapjára? - kérdezte.
- Igaz - húztam el a számat.
- Vajon miket kaptál ajándékba? - váltott témát Milán.
- Én úgy láttam, hogy egy jó páran Durexet ajándékoztak neki, hogy még véletlenül se jöjjön össze egy baba - hallottam meg a barátom hangját a hátam mögül.
- Francba, pedig annyira szerettem volna már apuka lenni - fokozta tovább Ivett égését a barátja.
- Bekaphatjátok - közölte lángvörös fejjel.
- Gyere igyunk valamit -invitáltam inkább odébb.

Egy óra múlva a buli kezdett beindulni és este 11 óra környékén már a tetőfokára hágott.
Patrikkal táncoltam éppen, miközben a gondolatkavalkádom közepette, csak négy szó csúszott ki a számon, de nem bántam meg.
- Azt hiszem beléd szerettem - néztem mélyen a szemébe.
- Szerelmes vagyok beléd Blanka - közölte egyszerűen, majd megpecsételtük kijelentésünket egy csókkal. Teljes mértékben biztonságban éreztem magam és mérhetetlenül boldognak, egészen hétfőig.

A hétvége a szokásosan telt. Tanultam, Patrikkal találkoztam, elmentünk kajálni, majd hozzám és Ivettet se felejtsük ki. Kibontotta az ajándékait és voltak benne elég meglepő dolgok is az óvszeren kívül.
A hétköznap első napján Patrikkal megérkeztünk az iskolába, majd a suli előtt beszélgettünk, ahol már akkor megbámultak egy páran, de volt olyan is, aki csak elnevette magát, amint meglátott.
Órák után, otthon, a töri könyvem felett görnyedtem, mikor mellettem megcsörrent a telefonom.
- Igen? - vettem fel.
- Blanka, figyelj... - hallottam meg a legjobb barátnőm hangját - Nem telefonon kéne elmondanom, de azt akarom, hogy meg tud. Már úton vagyok hozzád és átsegítelek ezen is - nyugtatgatott.
- Miről beszélsz? - értetlenkedtem.
- Ma az iskolában hallottam, hogy Patrik egy fogadás miatt van veled - hadarta.
- Micsoda? - fagytam le - Az nem lehet Ivett. Nem hiszem el!
- Hallottam, ahogy Patrik Zsoltival beszélnek a fogadásukról.
- Mi volt a tét? - suttogtam.
- Pénz. Ha bele szeretsz és nyilvánosan látnak titeket, akkor ő nyer -válaszolta - Sajnálom, egy igazi görény ő is, de jobb hogy most derült ki, mielőtt szerelmes leszel belé -mondta és hallottam a háttérben, hogy most indult el hozzánk - Ugye? - kérdezte, de én nem tudtam válaszolni - Blanka, ne mond hogy... ó, bazdmeg - káromkodta el magát - Az a szemét, én kiherélem, szétverem... - kezdte őt szidni.
Képtelen voltam tovább hallgatni őt, egyszerűen csak rányomtam a telefont. Ez volt az a pont, ahol darabokra törtem. Gondolkodás nélkül kerestem meg azt a bizonyos nevet a névjegyzékemben és nyomtam rá a hívás gombra. Nem vette fel, de abban a pillanatban nem érdekelt, így hagytam neki egy üzenetet.
- Tudod, érdekes dolgot hallottam -kezdtem a köszönést kihagyva - Valami olyasmit, hogy fogadtál pénzért abban hogy beléd szeretek. Először nem akartam elhinni, még a legjobb barátnőmnek sem, de aztán kiderült kivel kötötted ezt az egészet. Hát, csak annyit akarok mondani, hogy sikerült, gratulálok! - sírtam el magam - Mennyi volt a tét 5000 vagy esetleg 10.000 Ft? Ennyit érek? Végülis én csak egy érzelmileg sérült lány vagyok, aki csak ragaszkodni akar valakihez. Könnyű dolgod volt. Most már értem, mire mondtad azt, hogy nem vagyok felkészülve rá - mondtam ki lemondóan és kinyomtam a telefont.
Ez volt az a pillanat, amikor mások biztos szánalmasnak és gyengének hívnának, de feladtam. Feladtam azt, hogy én legyek az, akiből mindig hülyét csinálnak.
Fogtam pár szem altatót és megengedtem a vizet a fürdőszobában. Amikor a kád meg telt vízzel ruhástul beleültem és bevettem a kis fehér gyógyszereket, de nem voltam ennyivel meg. Elvettem apám szekrényéből a pengét, amit a borotvához szokott venni neki anya. Mindkét kezemen két vágást ejtettem és vártam. Vártam arra, hogy ennek az egésznek vége legyen.

Külső szemszög
Amint Blanka kinyomta Ivettnek telefont, gyorsabb tempóra kapcsolt és felhívta Milánt, hogy induljon el azonnal a legjobb barátnőjéhez, magyarázás nélkül. Pont egyszerre értek oda. A barátja kérdezte mi a baj, miközben kettesével szedték a lépcsőket az emeletre.
- Elmondtam neki - válaszolta a lány, már előre rosszat sejtve.
A szobájába benyitva nem találta, így a fürdőszobába vették az irányt.
Benyitva olyan látvány fogadta őket, amire nem számítottak. Ivett látta, ahogy legjobb barátnője eszméletlenül fekszik a kádban. A vér már pirosra szinezte a vizet.
- Hívd a mentőket! - sikította a lány Milánnak, mire a fiú szó nélkül cselekedett - Blanka, nem teheted ezt! - esett pánikba.
- Mindjárt itt vannak a mentők - mondta Ivett barátja letéve a mobilt és az eszméletlen lány fölé hajolt - Még lélegzik! Szedjük ki a kádból! Hozz törülközőket, szorítsuk el a kezét, ne veszítsen több vért! - cselekedett.
Az említett dologgal megtéve, Ivett úgy gondolta ideje a szülőket is értesíteni.
Sokkot kaptak, máris a kórházhoz vezettek, hogy akkora odaérjenek, mint ők.
A mentősök valóban két perc alatt ott voltak, majd néhány kérdést feltéve tették is be az autóba és indultak el. Meg sem kérdezték ki tart velük.

Már több, mint egy órája voltak a váróban. Ivett, Milán és Blanka szülei, amikor valakinek a telefonja csörögni kezdett.
- Az enyém az - vette elő a fiú és megnyomta a zöld gombot - Szia - köszönt bele - Tudom Patrik, de... - kereste a szavakat, miközben a többiek felkapták a fejüket a név hallatára, de csak egy valaki cselekedett.
- Te utolsó, nyomorult féreg! - kapta ki Milán kezéből a telefont Ivett - Hogy tehetted ezt vele? Hogy? Jó az a 10es, mi? Biztos jól jön majd neked, mondjuk benzinre, csak tudod mi a probléma? A legjobb barátnőm megpróbált öngyilkos lenni miattad! - ordította - Mond csak el nekem megérte ez? Megérte tönkretenned őt? Benned bízott a legjobban, a francba is szerelmes lett beléd te hülye! Remélem most már boldog vagy. Meg fog gyógyulni, tudom, hogy az orvosoknak sikerül őt megmentenie! - próbálta inkább magát meggyőzni ezzel - Nem akarlak látni a közelében, meg se kíséreld, mert kinyírlak. Remélem érthető voltam - nyomta ki.

Pletyka. Nem volt igaz. Hisz, csak tudom milyen fogadást kötök és kivel. Zsolt csak ártani akart nekem, tudta, hogy ha ezt terjeszti, akkor előbb-utóbb el jut Blankához. A féltékenység nagy Úr és ő inkább át állt a Flóráék oldalára. Befogom bizonyítani neki, hogy ez nem igaz. Viszont nehéz dolgom lesz és látni sem akar. Arról nem is beszélve, hogy a többiek mindent megtesznek majd azért, hogy a közelébe se jussak.
Blanka, kérlek éld túl, erős vagy...
Szeretlek.