Nyolcadik fejezet

Sziasztok! Sok késéssel, de megint itt vagyok és houtam nektek egy extra hosszú részt. Nagyon sajnálom hogy hamarabb nem tettem, de az utóbbi két hétre tették az összes vizsgámat és hajtottak minket mindenből, hogy letudjanak zárni.
Jó olvasást! :)
Docó

Pénteken már mindenki az esti bál hatása alatt volt. A tanórákat se tudta egyetlen tanár megtartani rendesen, az okosabbak meg inkább meg se próbálták.
Ivettet teljesen elnyelte a rózsaszín köd Milán iránt, így vele csak arról lehetett beszélni, de nem nagyon bántam, mert közben próbált megnyugtatni a Patrikkal való randim miatt, ugyanis egy egész kicsit - vagy talán halálosan - beijedtem. Ne értsen senki félre nem a fiú személye miatt, hanem csak szimplán a randi fogalmától. Az sem segített, hogy Patrik mindennap megkeresett párszor szünetekben és nyugtatgatott, plusz annak a híre is gyorsan terjedt, hogy engem meg Ivettet ki hívott el - mondhatni az iskola két leghelyesebb sráca - és hát jó pár embertől kaptunk a 'mindjárt meghalsz' pillantásokat. Főleg Adritől és az újdonsült barátnőitől. Mint kiderült a volt barátnőnknek is bejött Milán, csak nekünk ezt az apró részletet elfelejtette elmondani, amikor még jóban voltunk, valamint Flórának pedig Patrik, amin nem igazán tudtam meglepődni. Ezeket az információkat pedig másnap, mikor elterjedt a hír, hogy a két fiú már meghívott minket ő helyettük, kitört a cirkusz.
A bál kérésünk másnapján Adri egyből megtalált minket és már csütörtök reggel fél nyolckor meg volt a napi műsor az egész iskola számára, mert amint beértünk az suli területére, ő már ott is termett Flórával és nekünk álltak.
- Ezt most ti sem gondolhatjátok komolyan - vetett ránk egy lesajnáló pillantást.
- Mármint? Az hogy iskolába mertünk jönni? - kérdezte Ivett unottan.
- Rohadtul jól tudjátok! - ripakodott ránk Flóra.
- Talán ha nem rébuszokban beszélnétek - válaszoltam.
- Ugye ti sem gondoltátok hogy Milán és Patrik nem szánalomból hívtak el titeket? - folytatta Flóra.
- Vagy csak esetleg mi emberibbek vagyunk, mint ti ketten - vágott vissza a barátnőm.
- Ugyan már! - kezdte Adrienn - Téged biztos csak azért hívott el,  mert tudja hogy kb. kilencedik óta szerelmes vagy belé, így gondolta dob eléd egy csontot, amire rögtön ráharaptál. Te pedig - fordult felém - Patrik bizonyára csak szánalomból hívott el, miután még Kincső is eltudta tőled venni Ákost - adta meg  az elméletet, amin azért mindketten elgondolkoztunk.
- Mégha így is van, akkor is velünk jönnek, nem pedig veletek, úgy hogy ez abszolút felesleges volt - vigyorogtam, mire dühösen elvonultak.
A hírek csütörtökön emiatt gyorsan terjedtek. Második óra után már mindenki erről beszélt és bámult minket.
- Ez kicsit aggasztó - néztem körbe, ahogy sugdolóztak - Mint ha egy idióta gimis filmben lennék.
- Kit érdekel? Mi van ha Flóráéknak igazuk van? - esett kétségbe teljesen Ivett.
- Akkor te hülyébb vagy, mint gondoltam - változtattam menet közben irányt.
- Ez nem volt szép! - kiáltott és utánam sietett, majd mikor meglátta kik mellett álltam meg, teljesen lefagyott.
- Ivett azt hiszi hogy csak azért hívtad el hogy később az emberek jól szórakozzanak rajta - vázoltam fel a barátnőm problémáját, minden bevezetés nélkül.
- Beszélhetnénk négyszemközt? - kérdezte azonnal Milán és felállt, a lány pedig követte.
Sóhajtva ültem le a megmaradt ember mellé a padra.
- Akkor türkizkék? - tette fel a kérdést.
- Úgy néz ki - mosolyodtam el.
- De legalább nem rózsaszín - gondolta át.
- Na igen. Milán sajnos ezt nem úszta meg - mondtam.
- Úgyis mindent megtenne Ivettért, már amennyire 17 évesen van lehetőségünk. Na de mi volt ez az egész az előbb? - váltott témát.
- Nem tudod? - vontam fel az egyik szemöldökömet.
- De, de a te verziódnak hiszek - válaszolta.
- Miért van más verzió is? - kérdeztem, mire csak bólintott - Mi?
- Hogy te meg Ivett eldicsekedtetek, hogy meghívtunk titeket a bálra - mesélte.
- Ez akkora kamu! Reggel odajött hozzánk Flóra meg Adrienn hogy ezt mi se hisszük el komolyan hogy azért hívtatok el minket, mert akartok tőlünk valamit, hanem mert Milán unatkozik, így Ivettet választotta hogy szórakozzon, engem pedig te szánalomból Ákos miatt. De szerintem csak féltékenyek, nem gondolnám rólatok hogy ilyenek volnátok - hadartam el az egészet egy szuszra.
- Jól gondolod - emésztette a hallottakat - Ha tudnád hogy igazából miért... - motyogta magának.
- Na miért?
- Ez majd később lesz aktuális mert tudom hogy te túlboncolnád most az egészet - fordult felém és megmutatta azt az aranyos féloldalas mosolyát, majd Ivették visszatértek.
- Na minden rendben? - pillantgattam a fiú felé, aki szótlanul ült a padon és maga elé bámult.
- Igen, csak emészti a rózsaszín nyakkendőt - közölte, mire kitört belőlünk a nevetés.

Pénteken, a rövidített nap után hazaérve anya és Ivett anyukája, Timi tárt karokkal vártak minket nálunk, hogy kezelésbe vegyenek minket. Ennek okából apáék inkább leléptek Ivettékhez meccset nézni.
Miután mindketten letusoltunk és hajatmostunk, megszerettük volna nézni a ma érkező ruháinkat, de azt mondták majd a végén felvesszük őket és akkor látjuk először magunkon, mert az milyen jó. Úgy látszik akkor külön fogalmunk van a jó dologról, de rájuk hagytuk. Begöndörítették a hajunkat szárítás után, Ivettét lazán fel is tűzték. Kisminkeltek minket, mintha magunktól nem tudnánk, de élveztük minden percét.
- Na most már jöhet a ruha - tapsolt Timi örömében.
Őszintén szólva örültem a végén hogy segítettek, ugyanis a ruhát nem tudtam volna felvenni talán még Ivett segítségével sem.
Miután nagy nehezen felvettük, ami már ránézésre is gyönyörű volt, de amikor megláttuk magunkat a tükörben, el sem hittük hogy mi így is tudunk kinézni.
- Rendben van lányok akkor most csináljunk pár fotót - jelentek meg apuék hirtelen fényképezőkkel a kezükben.
Ők nem elmentek itthonról?
Ezért is adtam hálát mikor kopogtak az ajtónkon. Egyből rohantam is kinyitni és konkrétan feltéptem az ajtót, majd teljesen lefagytam mikor megláttam Patrikot.
- Szia - nézett végig rajtam, mire teljesen elvörösödtem.
- Szia - mosolyogtam rá, miközben Milán elment mellettünk Ivetthez.
Patriknak nem kellett több, nem szerette volna ha mások bámulnak minket, így megragadta a karomat és egy húzással maga felé irányított, majd átkarolva a derekamat szorosan megölelt.
- Gyönyörű vagy - suttogta a fülembe, mire teljesen kirázott a hideg.
- Úgy látom sikerült megfelelő színt választani - utaltam a nyakkendőjére zavaromban.
Természetesen alaposan szemügyre vettem az öltözetét.
- Anyával alig találtunk ilyet, rendesen megdolgoztattál minket - nevetett fel, majd lassan elengedett és megajándékozott a mosolyával, pedig azt hittem már vörösebb nem lehetek, de ő elérte.
- Sziasztok fiúk! - köszöntek anyáék, de a hátuk mögött apáék is megjelentek.
- Jó estét - köszöntek vissza.
- Csinálunk rólatok pár képet és mehettek is - vázolta fel eanya.
Miután beállítgattak minket és kiélték a fotós álmaikat, szorosan megöleltek minket, majd apa megjegyezte hogy éjfélre legkésőbb azért érjek haza, plusz ha inni tervezek akkor csak mértékkel. Bár őszintén szólva nem tudom hogy gondolta azt hogy egy iskolai rendezvényen hagynak minket alkoholt fogyasztani. Jó, nyilván hoznak majd be dugi piát, de én nem leszek azok között, akik sorba állva egymásnak adogatják a flacskát és kettőt húzva belőle már világi részegeknek hiszik magukat.
- És mivel megyünk oda? - kérdezte Ivett.
- Apától elkértem a kocsit ma estére - válaszolta Patrik.
Meg nem mondom milyen márkájú volt a kocsi, mert egy kicsit sem konyítok ehhez, úgyhogy maradjunk annyiban hogy beszálltunk a sötétkék autóba. Mi előre, Ivették pedig hátra. Az utat kocsival 15 perc alatt gyorsan megtettük és pillanatok alatt már a hatalmas aulában találtuk magunkat, ahol kivolt minden világítva és minden szépen el volt rendezve. Tényleg tetszett. A bejáratnál odaadtuk a meghívóinkat és a helyére kaptunk egy nyomdát a csuklónk belső felére, hogy nyugodtan ki-be tudjunk járkálni, ha szeretnénk.
- Mi lenne ha innánk valami üdítőt először? - kérdezett minket Milán, mire beleegyezően bólintottunk.
Az asztalokhoz eljutva, töltöttünk magunknak, majd lassan kortyolgatva körül tekintettünk mégegyszer és elkezdtünk beszélgetni semleges témákról, Patrik pedig szorosan ott állt mellettem, ami titokban nagyon is jól esett.

Azonban a jó kedvünk hamar csökkent, mikor Flóráék jelentek meg - ki másék - és elég kihívó ruhát viseltek. Nem túlzok, ha azt mondom hogy az egész hátuk ki volt és nem az ízléses értelemben.
- Sziasztok fiúk - mosolyodott el Flóra - Nem jösztök el velünk táncolni?
Egyből minden idegvéződésemmel Patrikra néztem a kérdés hallatán hogy mit fog válaszolni. Mi van ha nem érek neki ennyit? Hiszen nem ígértem neki semmit sem... Még én sem tudom mire állok készen.
- Nem kösz - szólalt meg - Éppen most terveztünk mi is menni, nem igaz? - fordult mind a hármunk felé, mire kifújva az eddig bent tartott levegőt bólintottam a többiekkel és ott hagytuk a két döbbent lányt.
A táncparketre érve megálltam a fiúval szemben és rápillantottam, hogy most hogyan tovább, mire egy nyugtató mosolyt felém küldve megfogta a derekam a lassú szám kezdetén és közelebb vont magához. Kézségesen karoltam át a nyakát és fúrtam bele az arcomat a nyakába beszippantva az illatát. A derekamat átölelve dőlöngéltünk némán egészen két szám erejéig, nem érdekelt minket hogy a következő  már gyors volt. Utána lassan kibontakoztam az öleléséből és a szemkontaktust kerestem vele, amit hamar megtaláltam. Csak egy mosolyra tellett tőlem, ugyanis utána Ivett sikítva a nyakamba ugrott és közölte hogy táncoljunk.

Nagyon jól éreztük magunkat egész este, de 11 körül egyetértettünk abban hogy ennyi elég volt. Már éppen indultunk volna, amikor Enci, aki a DÖK elnöke, felállt a kis színpadra.
- Sziasztok! Nos, lehet hogy kicsit elcsépelt lesz, de a többség arra szavazott hogy, minden évszakban rendezzünk ilyen bálokat, valamint szavazzunk királyt és királynőt. Gondolom most már értitek miért mondtam hogy nyálas. Mivel nem tudtatok erről, így csak a DÖK csapata szavazott és örömmel jelentem be hogy az őszi bál nyertese az nem más, mint Várhegyi Blanka és Berczeli Patrik! - kiáltotta, mire mindenki tapsolni kezdett.
Zavartan kaptam a páromra a fejem, ő pedig mosolyogva átkarolta a derekam és elkezdett előre tolni.
A színpadon állva szerencsére nem kellett semmilyen beszédet mondani, csak kaptam egy szalagot, amire az  "Ősz szépe" volt ráirva, meg egy koronát levelekkel díszítve, amit már Patrik is magáének tudhatott.
Amikor már kezdtem volna megnyugodni és felfogni a dolgokat az iskolatársaim elkezdték skandálni hogy csókot követelnek, amire teljesen bepánikoltam. Az arcom valószínűleg hamu szürke színt vett fel és nem a fények miatt. Ijedten néztem körbe, miközben az emberek még mindig ezt az egy szót skandálták, főleg mikor Patrik megérintette a karomat és magafelé fordított hogy ráfigyeljek.
- Blanka... - kezdte.
- Ne haragudj, de nekem ez nem fog menni - ráztam a fejem és éreztem hogy bármelyik percben elsírhatom magam - Sajnálom - mondtam és leszaladtam egyenesen az udvar irányába.
Útközben még láttam ahogy Ivett aggódó pillantással figyel Milán mellől, ahogy Adri és Flóra gonoszul vigyorognak és ahogy Ákos győzedelmesen mosolyog Kincső mellett, aztán már kint is találtam magam, ahol megcsapott az enyhén hűvös szeptemberi levegő. Sietve ültem le az egyik padra, mert úgy éreztem bármelyik percben összeeshetek. Mikor odaértem leültem és még jobban fejbe csapott ez az egész. Istenem, pedig már azt hittem lehet egy normális estém! Pár könnycsepp kicsordult, de nem hagytam a többit is ilyen sorsra jutni. Nem lehetek egyszerűen ilyen gyenge!
- Blanka! - hallottam meg Patrik ismerős hangját, majd pár másodperc múlva már mellettem is ült.
- Blanka... figyelj én... - kezdte.
- Semmi baj, megértem ha nem akarsz több időt velem tölteni, nem ígértem neked semmit. Nem tudom egyáltalán mikor leszek készen egy új kapcsolatra... Könyörgöm még attól is bepánikolok, ha valaki megakar csókolni! - akadtam ki.
- Blanka! Ezt fejezd be! Igen, megakarlak csókolni, de még mennyire - hangsúlyozta ki - Viszont tudom hogy te még nem állsz készen erre és én ezt tiszteletben tartom! Nem akarlak sietettni már elmondtam és azt hittem ezt te is megértetted! - mondta feszülten.
- Persze, én csak... nem értem miért vársz rám, mikor ott van bárki más - értetlenkedtem.
- Ez nem aktuális még már mondtam - válaszolta.
- Ne haragudj, annyira idióta vagyok! - tört ki belőlem.
- Nem vagy az, csak most még nem tudod elrendezni magadban a dolgokat - nyugtatott meg.
- Azt hiszem igazad van - sóhajtottam.
- Figyelj, szeretném, ha a barátnőm lennél - mondta, nekem pedig leesett az állam - Nem foglak semmiben sem sietettni a te tempód szerint haladunk. Nekem már annyi is elég, ha tudom hogy mellettem vagy, nem más mellett - jelentette ki, mire méginkább ledöbbentem.
- Én... - akadt el a szavam.
- Nem kell most válaszolnod csak gondold át - kérte, de tudtam hogy ezen nincs mit átgondolnom.
- Igen, szívesen leszek a barátnőd. Bízok benned!
- Ennek most hihetetlenül örülök - mutatta meg az elképesztő mosolyát.
- Hidd el én is - mosolyodtam el én is.
- Gyere menjünk most már tényleg, mielőtt apukád többet nem enged el velem sehova se - mondta mire elnevettem magam és beleegyezésképpen felálltam és megfogtam a felém nyújtott kezét.
Ujjainkat egybekulcsolta és felém nézett hogy nem bánom-e, én pedig majd kicsattantam a boldogságtól.
Beérve vissza az iskolába, mikor megtaláltuk Ivettéket, a barátnőm most már vigyorogva nézett az összekulcsolt kezünkre és bólintott hogy indulhatunk. Először kitettük Milánékat, utána pedig a mi házunkhoz vettük az irányt. Pontosan éjfél előtt 10 perccel értünk be az utcánkba, úgyhogy kicentiztük.
- Nagyon jól éreztem magam, néhány dolgot figyelmenkívül hagyva - bukott ki belőlem, mikor az ajtónk előtt álltunk.
- Én is - mosolygott - Holnap hívlak, jó? - simított végig a karomon, mire libabőrös lettem.
- Rendben - válaszoltam, ő pedig fogta és jó szorosan magához ölelt.
Miután elváltunk, intettem neki egyet, majd kinyitottam az ajtót és beléptem a lakásba.
Anyáék már rég aludtak, de biztos vagyok benne hogy ha éjfél után értem volna haza, akkor tuti felébredtek volna rám. Így sietve mentem be a szobámba, majd egy gyors pizsire öltözés után boldogan dőltem be az ágyba. Pár perc múlva pedig láttam hogy a telefonom a legjobb barátnőm nevét írja ki, miközben a közös számunk elkezdett szólni.